Csodagumó!

Mindent a csicsókáról

Csicsóka – a göcsörtös egészségbomba

A csicsóka régi kultúrnövényünk, mégis meglepően keveset tudunk róla. Ismerkedjünk hát meg vele közelebbről!

Bár gasztronómiai szempontból szokás a burgonya alternatívájaként emlegetni, a csicsóka (Helianthus tuberosus) valójában a napraforgó (Helianthus annuus) rokona – ám ez utóbbival ellentétben nem a magjáért, hanem göcsörtös, külsőleg leginkább a gyömbérre emlékeztető gumóiért termesztik. A gumók színe a fehértől a világos- és sötétbarnán át a sárgáig és a liláig meglehetősen sokféle lehet. A növény Amerikában őshonos; nemesített változatát elsőként az indiánok kezdték termeszteni. Európába a francia Samuel de Champlain és a holland Petrus Hondius hozta el. A XVII. század közepére mind az amerikai gyarmatokon, mind pedig az Óvilágban a kedvelt zöldségfélék közé emelkedett. Népszerűségének csúcspontját a XIX. századra érte el. Azóta mintha kissé elfelejtődött volna – egészen a legutóbbi időkig, amikor is a reformtáplálkozás hívei újra felfedezték maguknak. Manapság sokféle élelmiszerüzletben kapható; emellett a legtöbb piacon is hozzájuthatunk.

Beltartalmi értékei
Említettük, hogy a csicsókára sokan afféle krumplihelyettesítőként tekintenek. Ezt – első ránézésre – a két gumó makrotápanyag-összetétele is alátámasztani látszik. 100 gramm csicsóka makrotápanyag- és energiatartalma:

Fehérje: 2 gramm
Zsír: 0 gramm
Szénhidrát: 15,8 gramm
Élelmi rost: 1,6 gramm
Energia: 73 kcal

Ezek a számok szinte tökéletesen megegyeznek egy átlagos burgonya hasonló értékeivel. Van azonban egy nagy különbség: míg a burgonyában található emészthető szénhidrátok legnagyobb részét a keményítő teszi ki, addig a csicsókában a különféle cukrok játsszák a főszerepet. Emiatt a csicsóka édesebb ízű, mint a krumpli, és kis mennyiségben akár nyersen is fogyasztható. A nyers csicsóka glikémiás indexe kifejezetten alacsony. A másik jelentős különbség, hogy a csicsóka rosttartalmának jelentős részét az inulin teszi ki. Az inulin – amely természetesen nem tévesztendő össze az inzulinnal! – egy gyümölcscukor-molekulák hosszú láncolatából álló komplex, emészthetetlen szénhidrát, amely prebiotikumként viselkedik; azaz táplálékul szolgál a vastagbelünkben élő hasznos baktériumok számára. Ennek pedig immunerősítő és bélflóra-módosító hatása is van.

A vízben jól oldódó, a béltraktusban viszkózus gélt képező inulin emellett csökkenti a koleszterin visszaszívódását a vastagbélből, így a vérzsírszintünkre is kedvező hatással bír. Ugyanakkor vannak olyan emberek, akiknél az inulin – nagyobb mennyiségben legalábbis – gázképződést, puffadást, szélgörcsöket is okozhat. Aki ilyesmit tapasztal, jól teszi, ha kezdetben csak kevés csicsókát fogyaszt egyszerre, és csak fokozatosan növeli az adagot.

A mikrotápanyagok közül a csicsóka elsősorban vasból és káliumból, továbbá B1-vitaminból tartalmaz sokat, emellett foszfortartalma sem elhanyagolható.

Konyhai felhasználása
Gyökérzöldség lévén a csicsóka igen sokrétűen hasznosítható a konyhában. Szezonja az őszi-téli időszakra esik. A rücskösebb változatok hámozása nehézkes; leginkább az ún. turnírozó kés segítségével abszolválható. Célszerű emiatt a simább, kevésbé göcsörtös variánsokat vásárolni; ezek bármilyen kisebb késsel könnyedén meghámozhatók. A megtisztított gumókat főzhetjük, süthetjük, párolhatjuk, pürésíthetjük stb. Készülhet belőlük krémleves, főzelék, köret és töltelék is. Felhasználhatjuk továbbá rakottasokban és salátákban. Egyik legegyszerűbb elkészítési módjuk, ha kevés olívaolajjal összeforgatjuk, majd előmelegített sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben megsütjük őket. Ez kevés vesződséggel jár, és kifejezetten intenzív ízhatást eredményez.

5 napos doboz tartalma