Egy klassz Kangoo óra tapasztalatai

Mozgás, edzés

UGRÁLTAM A TETŐN!

Sosem gondoltam volna, hogy én, a túlsúlyos anyuka egyszer csoportos órákról fogok kritikákat írni. Ma sem csoportos óra kritikusként látogattam el egy Kangoo edzésre, de olyan élmény volt, hogy erről is írnom kell Nektek… 😊

Régóta szemezgettem a Kangoo-val, de az utóbbi tíz évben a tetemes túlsúlyom miatt szóba sem jöhetett egy ilyen típusú óra. Valahogy úgy voltam vele, mint az ejtőernyővel ugrással, hogy sokan álmodozunk róla, de aztán mégsem próbáljuk ki…

Most, hogy majd’ 40 kilóval könnyebb vagyok, újra fellángolt bennem a kíváncsiság, és elkezdtem Kangoo edzést keresni az interneten. Persze gondosan elolvastam mindent erről az óratípusról,  és megnéztem a Jutyubon is, hogy kábé milyen ez az edzés, hogy tudjam mire számítsak.

Igen ám, de hiába kerestem, nem dobott ki nekem a Gugli semmi közeli Kangoo edzést. Milyen barát az ilyen?! Többször is nekifutottam, de semmi. Néztem a fészbúkot, semmi. Vidéki termek, vagy a város másik végében, elérhetetlen délelőtti időpontokban fellelhető órák. Azt gondoltam, lehet, hogy már kiment a Kangoo a divatból, és én még az őskorban élek…

Ma délután fogtam magam, és kiírtam a kerületi anyukák fészbúk csoportjába, hogy tud-e valaki ilyen edzésről a környéken. Ez hétfő délután hat órakor volt. Képzeljétek, pár perc múlva valaki belinkelt egy edzőtermet, ami 5 percre van tőlünk. Megnéztem a weblapot, és látom, hogy ma este nyolckor van óra. Óh, gondoltam, de jó lenne, dehát nem készültem rá ennyire… Mindenesetre égi jelnek vettem, olyan „most vagy soha” üzenetnek. Egyre jobban kezdett izgatni, hogy mi lenne, ha elmennék. Tettem egy halvány próbálkozást a barátnőimmel közös Viber csoportban, hogy lenne-e kedve valakinek eljönni velem „mostazonnal”?

Tudnotok kell, hogy családosként, több gyerekkel összehangolva közös programot szervezni a barátnőkkel hónapokig tartó egyeztetés után sikerül. Képzeljétek, Petra barátnőm visszaírt, hogy igen, ő szívesen eljön. Hát nem égi jel, hogy a fészbúk után Petra is azt sugallta: most azonnal menj, és próbáld ki!

Fél óra múlva kocsiba pattantam, és este nyolckor már együtt pattogtunk Petrával életünk első Kangoo óráján.

Az edzőterem nem olcsó, Kangoo cipőt is bérelni kellett, de ha mondjuk a wellness és szauna részt is használtuk volna, akkor elfogadható árkategória. A női öltöző és mosdó nem volt valami tiszta így este nyolckor, úgyhogy az első benyomásom az volt, hogy megint kiadok valamire egy csomó pénzt, és  negatív élménnyel távozok.

Hát, nem így lett.

Viki, az edző első perctől kezdve nagyon tündéri volt. Egy természetes szépségű, fitt, csinos, mosolygós fiatal lány. Kérdésemre, hogy az életkor és a túlsúly nem akadály-e az órán, megnyugtatott, hogy nem, nem kell aggódni, mindenkire külön odafigyel.

Kérdeztem, hogy ha hanyatt vágódok ebben a fura cipőben akkor mi lesz? Azt mondta, higgyem el, hogy nem fogok elesni. Elmagyarázta, hogy hogyan kell helyesen bekapcsolni ezt a rugós cipőt, elmondta, hogy első körben csak a lábra figyeljünk. Azt is megtudtuk, hogy a karunkat minél magasabbra emeljük, annál jobban meg fog emelkedni a pulzusszámunk, ezért ha fáradunk, nem kell a karunkkal dolgozni. (Ennek fényében persze, biztos ami biztos alig kalimpáltam a karjaimmal, gondoltam, örülök, ha túlélem ezt épségben, és egyáltalán hanyattesés nélkül tudok párat ugrálni).

Eleinte felvillant bennem, hogy nem vagyok normális, hogy eljöttem egy ilyen órára, de aztán nagyon lelkes lettem. Tetszett az egész buli! Jól esett a mozgás, jó volt a kis csapat. Tény, hogy amíg Viki és a többi lány – kis túlzással – fél métereseket ugrott, én örültem ha öt centire eltávolodtam a földtől és épségben visszaérkeztem. 😊

Viki végig figyelt ránk. Képzeljétek az ugrálás közepette, odajött, és visszakapcsolta a cipőmön kioldódott csatot. Hogy hogyan vette észre, ne kérdezzétek. Én nemhogy a csatot nem láttam a saját lábamon, de a lábamat is alig… minden idegszálammal próbáltam összehangolni a mozgást, és persze közben koncentrálni arra, hogy ne zuhanjak hanyatt mint az ólajtó. 😊 Lehet, hogy Viki profi edző? Lehet, hogy ért ahhoz amit csinál? Lehet, hogy figyel azokra, akik az óráján ugrálnak? Lehet, hogy fontos neki, hogy azok a cipők be legyenek csatolva, és ne legyen senkinek semmi baja? Ilyen nincs, és mégis van… 😊

Az óra második felében a teremből kimentünk a tetőteraszra, ahol erősítő gyakorlatokat végeztünk. Pontos instrukciók alapján, nem kapkodva, nem reccsenő térdekkel, nem kicsavart csuklóval és nem helytelen deréktartással. A lábaim remegtek az ugrálástól, de háton fekve, a hasizomgyakorlat közben az égen úszó bárányfelhők látványa mindenért kárpótolt.

Viki kedvessége, szakértelme, bájos személyisége pedig feltette a pontot az i-re.

5 napos doboz tartalma