„Méregtelenítés” és „tisztítókúrák” – van-e bármi alapjuk?

Tisztítókúrák

Tisztítókúrák

Mostanság nagy divatja van a „méregtelenítésnek”. Valósággal tukmálják ránk a különféle „csodaszereket” és „tisztítókúrákat”, a búzafűportól a kávébeöntésig. Van-e egyáltalán bármi alapja ennek a hóbortnak, vagy csupán drága, de hatástalan „terápiáról”, rosszabb esetben egészségkárosító átverésről van szó?

Mit is nevezünk méregnek?

Ahhoz, hogy a méregtelenítéssel kapcsolatos állítások és ígéretek valóságtartalmát meg tudjuk ítélni, először is a méreg fogalmát kell tisztáznunk. A híres svájci születésű orvos, Paracelsus már 500 esztendővel ezelőtt megállapította: „minden méreg, és semmi sem méreg nélkül való, egyedül a dózis [=adag, mennyiség] határozza meg, hogy egy adott dolog mérgező-e, vagy sem”. Ezt a megállapítást szokás rövidítve úgy megfogalmazni, hogy „a dózis teszi a mérget”. Ezzel – vagyis azzal, hogy egy-egy anyag, vegyület mérgező volta lényegében mennyiségi kérdés – alapjában véve a mai kor tudósai is egyetértenek; azzal a kiegészítéssel, hogy egyes anyagok (ideértve számos vitamint és egyéb tápanyagot) bizonyos mennyiségig hasznosak, és egy adott – ennél magasabb – szint felett mérgezőek, míg más vegyületek kis mennyiségben sem hajtanak hasznot számunkra – de ezek is csak adott mennyiség, illetve koncentráció felett válnak ténylegesen mérgezővé.

Az első kategóriába tartozó anyagokra jó példa a víz: a rendszeres vízivás létszükséglet számunkra, ugyanakkor ha túlságosan rövid idő alatt túl sok vizet iszunk, mérgezést kaphatunk az egyébként tiszta víztől is. A vízmérgezés elsősorban az amatőr és félamatőr hosszútávfutókat veszélyezteti, de 2007-ben például azért halt meg[!] egy amerikai nő, mert meg akarta nyerni az egyik kaliforniai rádióállomás által meghirdetett vízivási versenyt… A másik kategóriába tartozó vegyületekre az egyik legjobb példa az (etil-)alkohol: igazából semekkora szükségünk sincs rá, mégis jól tudjuk: egészséges ember számára egy pohárka bor alkoholtartalma semmiféle károsodást nem okoz, míg egy nagy üveg vodka benyakalása már könnyen akut alkoholmérgezéshez vezethet.

Mivel ez így nem túl kézzelfogható, a gyakorlatban többnyire azokat a vegyületeket szokás méregnek tekinteni, amelyek már nagyon kicsi, egyszeri adagban alkalmazva is halált vagy súlyos egészségkárosodást okozhatnak.

„Beépített” méregtelenítő rendszerünk: a máj, a vese, a tüdő és a bél

Szervezetünkre nézvést sokféle anyag lehet káros hatással; ezek egy része kívülről kerül be, más része eleve testünkön belül keletkezik. Ezért ezek semlegesítésére, ill. eltávolítására komplett rendszer alakult ki, amelynek a működésében számos szervünk vesz részt. Közülük is az egyik legfontosabb a máj. Ennek a szervünknek rengeteg feladata van; részt vesz például a normális vércukorszint fenntartásában, fontos szerepet kap a szénhidrát-raktározásban, de itt történik az epesavak termelődése, számos fehérje szintézise, egyes hormonok átalakítása és lebontása, sőt, bizonyos vitaminok és ásványi anyagok oroszlánrésze is a májban tárolódik. Mindezen feladatai mellett a máj különböző kémiai folyamatok révén semlegesíti, lebontja, vagy vízoldékony formába alakítja át a káros anyagok egy részét.

A vesék szintén kulcsszerepet játszanak az ártalmas anyagok eltávolításában: folyamatosan megszűrik a vért: percenként egy liter vér áramlik rajtuk keresztül. Mivel összesen nagyjából 5 liter vérünk van, könnyen kiszámolható, hogy mintegy öt perc alatt a teljes vérmennyiséget átszűrik, majd kezdődik az egész elölről, rendületlenül, soha meg nem állva. Literenként 120 ml folyadékot ki is választanak, ám ennek 99%-a vissza is szívódik, így tulajdonképpen a fennmaradó 1%-ból képződik a vizelet. A szervezet számára szükségtelenné vált – vagy eleve nemkívánatos – vízoldékony, ill. a máj által vízoldékonnyá alakított anyagok pedig a vizelettel ürülnek.

A májon és a veséken kívül a szervezet mindennapos méregtelenítésében részt vesznek a belek is, hiszen a nem hasznosítható anyagok egy része eleve fel sem szívódik a véráramba, hanem a széklettel ürül. De nem felejtkezhetünk meg a tüdőnkről és a bőrünkről sem, elvégre a rendszeres kilégzéssel, szükség szerint köhögéssel, továbbá a verejtékkel is távoznak szervezetünkből méreganyagok – többek közt ezért is hasznos rendszeresen megizzasztani magunkat testedzéssel, szaunázással vagy gőzfürdőzéssel, ha egészségi állapotunk engedi. 

Mi történik, ha szerveink nem működnek megfelelően?

Egy egészséges embernek, akinek a mája, tüdeje, veséi, belei stb. jól működnek, egészen biztosan nincs szüksége külön méregtelenítésre, bél- vagy vértisztításra. No, de mi történik akkor, ha erre hivatott szerveink nem képesek maradéktalanul megbirkózni feladataikkal?

Életveszélyes, akut mérgezés esetén sürgősségi ellátásra van szükség. Ez szakorvosi feladat, a házilagos „tisztítókúrákkal” ilyen esetekben csak a beteg életét, egészségét tennénk kockára. A sikeres beavatkozáshoz a szaktudáson kívül ellenanyagokra és speciális orvostechnikai eszközökre is szükség lehet.

Más a helyzet akkor, amikor „csupán” a vese-, a légzés-, vagy a májfunkció romlásáról van szó – de ekkor sem a „tisztítókúra” a megoldás. A különböző vese-, tüdő- és májbetegségekre orvosi vagy laboratóriumi vizsgálatok nyomán derülhet fény – ezért is érdemes legalább évente egyszer elmenni egy „nagylaborra” –, a terápiát pedig a probléma jellegét és súlyosságát figyelembe véve az orvos határozza meg. Nem kizárt, hogy adott esetben valamilyen gyógynövény kivonatát, vagy épp étrendváltoztatást ír fel a páciensnek, de súlyosabb esetben egyéb kezelések is szükségessé válhatnak.

A modern kor kihívásai

Azok, akik méregtelenítő szereket vagy tisztítókúrákat akarnak eladni nekünk, sokszor hivatkoznak arra, hogy jóval több szennyeződés, vegyszer és egyéb káros anyag vesz körül bennünket, mint őseinket annak idején. Ebben természetesen van igazság, hiszen a környezetkárosítás, a levegőszennyezés, az ivóvízben is megjelenő mikro- és nanoműanyagok, a túlnépesedés és az egyszer használatos termékek elterjedése nyomán óriásira növő szeméthegyek csupa-csupa olyan problémát jelentenek, amelyek nagy részével az előttünk járó generációk még nem szembesültek. Alighanem jóval több xenobiotikummal, azaz életidegen anyaggal találkozunk életünk során, mint elődeink bármikor. Ez azonban még mindig nem ok arra, hogy klinikai körülmények között soha nem tesztelt termékekhez és eljárásokhoz forduljunk! Ha minél tovább meg szeretnénk őrizni saját méregtelenítő szerveink funkcionalitását, figyeljünk oda étkezésünkre, tartózkodjunk a dohányzástól és a drogfogyasztástól, mozogjunk rendszeresen – a testmozgás ugyanis belső szerveink optimális működéséhez is elengedhetetlen –, viseljünk természetes anyagokból (vászonból, pamutból, valódi bőrből, selyemből, gyapjúból stb.) készült ruházatot, nézzük meg alaposan a kozmetikumok és illatszerek összetevőit, tartsuk be a lakásban alkalmazott mosó- és tisztítószerek használatának biztonsági szabályait, vegyük körül magunkat szobanövényekkel, szükség esetén használjunk légtisztító berendezéseket, és amikor csak lehet, menjünk ki a legközelebbi erdőbe, ligetbe, parkba friss levegőt szívni!