Lelki folyamatok a diéta alatt

A Toman Diet egy mentálhigiénés szakember szemével

A testtel a test nyelvén beszélj!

Panyi Ágnes mentálhigiénés szakember, szupervizor, pszichodráma csoportokat vezet. Az elmúlt 8 hónapban 30 kg-val lett könnyebb, nagy kamasz fia pedig több mint 20 kilót adott le a Toman programnak köszönhetően. Nem csak az ő történetükről beszélgetünk, hanem a bennünk lezajló lelki folyamatokról is. Elköteleződés, a testünk nyelve, gyengédség. Csak néhány fontos téma, amit érintünk.

Elmeséled, hogy kezdődött?

Bence tavaly nyáron egyszer csak felébredt, felült az ágyban, és azt mondta: „Csak egy dolgot szeretnék az életben. Lefogyni!” – válaszolta. „Segíts anya!”- kért esdeklőn. És ez azután volt 2-3 héttel, hogy találkoztam valakivel, aki a Toman programmal két hónap alatt 8 kilót fogyott. És valahogy úgy voltam vele, hogy ez most egy olyan helyzet, hogy azt, amit gondolok, hogy bármire képes vagyok a gyerekeimért, azt bizonyíthatom. Mert azt, hogy én képes vagyok bármire értük, azt most nem volt elég gondolni. Látszott, hogy oda kell állni Bence mellé, mert ő kínlódik és nehéz neki. Most volt először egész életében, hogy azt mondta, le akar fogyni.

Mennyi idősen volt hány kiló?

Tavaly nyáron volt ez az egész.

Amikor elmentünk, gyűlöltem az egészet. Én magam miatt nem mentem volna. Azt gondoltam, hogy én úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Nem korlátozott, nem zavart a túlsúly. Azt viszont nagyon éreztem, hogy Bencét nem lehet ebben a dologban egyedül hagyni. És akkor az első mérlegelésnél, amikor rá kellett állni a mérlegre, és láttam, hogy Bence mindjárt meghal, akkor mondtam, hogy én először. Nagyjából az önmegsemmisüléssel volt határos az élmény, de muszáj volt nekem is menni, hogy Bencének biztonsága legyen. Ez így indult.

Gondolkoztál, hogy nálatok hol szaladt el a súlya?

Bencénél ez szerintem akkor ment el, amikor elkezdték csúfolni, hogy kövér. És akkor még nem volt kövér. Magasabb volt, mint a kortársai, akik nem azért csúfolták, hogy „magasabb vagy nálunk két fejjel”, hanem azért, mert „nehezebb vagy nálunk 8 kilóval”. Ez itt indult. És ahogy a mindennapjaira rátevődött az iskolai szorongás, akkor kezdett enni. De mivel én minden nap láttam, és minden nap láttam az ő bánatát, nem kapcsolt nálam az be, hogy ezt meg kéne állítani.

Nehéz volt neki az iskolakezdés, mert valahogy ő lett a rossz kisfiú. Ha valami rosszat csinálsz, az azért van, mert eleve rossz vagy, ha meg nem csinálsz rosszat, akkor meg mindenki csodálkozik, hogy most éppen miért nem, de te még mindig az a rossz kisfiú vagy, aki most éppen nem csináltál semmi rosszat. Egy ilyen iskolai környezetet nehéz feldolgozni. Bence evéssel kompenzált.

Azt mondod, hogy a szorongása váltotta ki, hogy túlette magát. Ebből kézenfekvő lenne, hogy a szorongással kell dolgozni, nem pedig a túlsúlyával.

Logikusan hangzik, ugyanakkor meg azt gondolom, hogy a szorongása kezelődött azáltal, hogy otthon nagyon szerettük, és biztonságban volt. Valahol azt gondolom, hogy ott kell a tüneteket kezelni, ahol azok jelentkeznek. Az ő sérülékenysége a testében képeződött le, nem pedig a pszichés tünetekben. Neki a teste kezdett el reagálni, azokra a helyzetekre, amiket nehezen visel.

Azt gondolom, hogy a szétválasztás tévutakra visz bennünket. Ha azt gondoljuk, hogy a dolgoknak egy oka van, akkor hamis irányba indulunk. A dolgoknak soha nem egy oka van. Az hogy valaki hogyan van a bőrében, akár a testében, akár a lelkében, azt nem fogjuk tudni egy dologra visszavezetni, és nem is fogjuk tudni egy ponton támadva kezelni.

A túlsúlyt sokszor vezetik vissza lelki okokra. Lehet, hogy van ilyen háttere. Mögöttem többszáz óra önismereti munka áll, ami kell az én hivatásomhoz. A test, amiben éltem, engem nagyon sok mindenre megtanított. Ennek köszönhetően lettem az, aki vagyok. De soha egy dekát nem fogytam attól, hogy tisztába kerültem magammal, nem hozott átütő változást a súlyomban. Én most azt gondolom, a saját példánk mentén, hogy a testtel a test nyelvén kell beszélni.

A világ ráhúzza a vizes lepedőt azokra, akik csak a testükkel foglalkoznak, mert azt mondják, hogy az én belsőm a fontos, mintha a test bűnös lenne, bűn lenne vele törődni. A másik véglet meg valóban túlzásba viszi pusztán a testtel való törődést.

Ez is a szétválasztás. Az igazság középen van. Testből és lélekből állunk. Lehet a hangsúlyokat ide vagy oda tenni, de nem csak test, vagy csak lélek vagyunk. Ha csak az egyikkel, vagy csak a másikkal foglalkozunk, törődünk, vagy teszünk bele energiát, figyelmet, vagy akaratot, vagy bármit, akkor annak valamiféle elcsúszás lesz az eredménye.

Ha én a 800 óra önismeretet 800 órára az edzőteremben cseréltem volna, akkor nyilván egy sokkal feszesebb, elasztikusabb testben élnék egy meglehetősen viharos lelki életet. Én ennek az ellenkezőjét csináltam.

És én most megéreztem ebben a módszerben, ahogy mi ezt Bencével elkezdtük, hogy van a léleknek nyelve, hogy van a testnek nyelve, mindkettővel a saját nyelvén kell beszélni. Ez nem két külön történet, két külön félteke, két külön oldal egy könyvben. Igen, a lélek tud hatni a testre, és igen, a test tud hatni a lélekre, de mindkettőnek van működési módja, és ez egy. Szervesen összekapcsolódik. Nem úgy válik szét, mint a jin és a jang, hogy az egyik inkább fehér, a másik meg inkább fekete, hanem ez szétválaszthatatlanul egyben van, amíg élünk. Ennek megfelelően kell vele bánni.

Aki most elkezdi a programot, ahhoz, hogy sikeres legyen, lélekben fel kell vértezze magát?

Mindig gyanakszom, amikor valaki egy tuti receptet mond. El tudom mondani, hogy velem mi történt. Nekem nem volt kérdés, hogy mindent betű szerint be fogok tartani abból, amit mondanak, mert így volt jogalapom arra, hogy Bencével betű szerint betartassam, amit mondanak. Sorstársi közösségben gondoltunk undok dolgokat a nyaraláson a keszthelyi 40 m-es fagyipultokat látva.

Az én elköteleződésem forrása az volt, hogy Bence segítséget kért tőlem.

Kell egy döntést hozni. Nem elég vágyakozni. Akarni is kell. Magam mellett, vagy én most Bence mellett hoztam döntést, és ha ez megvan, akkor ez sikerre van ítélve.

A nehézséget mi okozza a folyamatban? Volt olyan pont, ami mélypont volt?

Ami a nehézséget okozhatja, hogy adok-e magamnak időt. Adok-e esélyt saját magamnak.

Ami a fizikai részét illeti az első 3 nap, vagy 1 hónap az azért keményebb, nehéz. Mire éppen elment volna a kedvem az egésztől, ismét ráálltunk a mérlegre, ami egy olyan megerősítést adott mindkettőnknek, hogy azt kellett látni, hogy ez így ebben a formában, ahogy mi csináljuk, működik. A folyamatos mérés, ellenőrzés nagyon fontos. Ezek belátható időintervallumok, és ez mindig egy szembesülés saját magammal is. Egy újabb löket, hogy már megint 10 kilóval kevesebb, 10 cm-rel boldogabb vagyok. A következő még jobb lesz. Ez egy nagyon jó folyamat.

Van álomsúlyod?

Nincs.

Célod sincs?

Nincs. Én most azt élem meg, hogy benne vagyok egy folyamatban, ami tart. Nem érzem, hogy lemondásokkal lenne kikövezve ez az út. Olyat érzek, hogy vannak kompromisszumok, meg helyettesítések, meg átgondoltságok, meg tudatosságok, meg folyamatos döntések. De nekem ezzel nincs nehézségem.

Bence most már lefogyott.

Igen. Neki már nem kell fogyni, de imádja a csokoládét. Tréfás dolog, de én soha életemben annyi csokoládét, desszertet, chipset, kekszet nem ettem, mint most ebben a 8 hónapban. Ezekért vissza kell járni. A nap fénypontja, amikor a karamellás szelet szétolvad a szádban.

Szerinted ez a diéta miért működik jobban?

Nem csináltam más diétát. Nem tudom, hogy a többi diéta rosszabbul működik-e. Az, hogy ez a diéta nekem miért működött?

Volt a saját magam mellett való elköteleződés, volt egy hónap, amennyi bizalmat szavaztunk ennek a történetnek, és ez alatt az egy hónap alatt egy olyan eredményt láttunk, ami megkérdőjelezhetetlenné tette azt, hogy ez a módszer működik. És innentől kezdve nem volt igazán kérdés. Azt mondtuk, hogy egy hónap után döntünk. De csak akkor fogunk tudni helyesen dönteni, ha előtte az utolsó betűig mindent betartunk.

Híve vagy annak, hogy a fogyókúrát inkább diétának hívjuk, a diétát meg inkább életmódprogramnak, mert akkor könnyebb elfogadni, ha átkeretezzük?

Nem tudom, hogy ez fogyókúra-e. Nekünk ez végül időben kiterjed. Nem az, hogy egy hét alatt leadtunk 5 kilót, amit a női magazinok címlapján is olvasol. Érdekes, hogy Bence mondta ki, hogy mi nem fogyókúrázunk, hanem diétázunk. Valahol azt gondolom, hogy a fogyókúra, az a dolog, amit mindenki csinál, de senki se fogy. Nekem valahogy a szó devalválódott. Nem hiszek a fogyasztó kúrákban.

Abban már hiszek, hogy valahogy átértékelődik az, amit a szervezetünkbe beviszünk, és ettől átalakulunk. A diéta nekem egy időben tágabb kifejezés, mint a kúraszerű fogyasztó izé.

A fogyókúra egy utálatos szó, és nekem valahogy ott van benne a sikertelenség.

Azt mondtad, hogy te jól vagy a testedben, akkor is, ha 30 kilóval több vagy. Változott ettől függetlenül valami?

Akkor mindegy volt. Akkor határozottan mindegy volt. Most visszanézve nem mindegy. Az önmagam elfogadása, a magam bőrében való jóllét, a saját működésemben való rendbenlét az nem változott, az ugyanaz. De a saját testemnek a mérete, a vele való viszonyom változott. Nem úgy, hogy rossz volt és jó lett, hanem úgy, hogy ez ad most egy nagyon komoly sikerélményt. Hogy én képes vagyok erre. Hogy Bencével mi  képesek vagyunk erre. Ad egy önbizalmat a saját határok, korlátok átlépésének a képessége. Olyan érzés, mintha egy újfajta párbeszéd alakult volna ki köztem és a testem között. Egy teljességet ad. Nem csak a pszichés folyamataimmal vagyok rendben, hanem a testem is becsatlakozott ebbe a rendben lévő, kooperáló, együttműködő, jóllevő közegbe.

Elmúlt az a nagyon erős dominanciája a szellemnek, ez a mentálisan túlvezérelt működés.

Lehetek én egy pallérozott elme, egy kifinomult lélek, de azt tudomásul kell venni, hogy ebben az életben ez az a test, ami ennek keretet ad.

Mondok három szót. Mi jut róla eszedbe? Énkép?

Tabutlanítás. Már nem zavar, amikor a kollégáim a fenekem méretéről akarnak velem beszélgetni. Valahogy elmúlt ennek a tabu jellege.

A másik része, hogy amikor azt mondod, énkép, megjelenik bennem a gyengédség. Ez egy újfajta nyitottság, gyengéd érzés magam felé.

Kitartás?

Most vagyok 47 éves, 19 éves voltam, amikor megismerkedtem azzal a férfival, akivel élek. Ez is kitartás. Az is kitartás, hogy dolgozom. Egy csomó helyzet van, ami kitartást igényel. A kitartás számomra azt jelenti, hogy megengedem magamnak azt, hogy közelebb kerüljek a vágyaimhoz. Az legyek és úgy éljek, ahogy szeretnék.

Lemondás?

Nincs lemondás. Nem tudom mi az. Az tudom, hogy mi az elengedés. Amikor valami meghaladottá válik és megválok tőle. Ami egy fogyókúrában történik, az nem lemondás, hanem egy célnak a realizálása. Nem lemondok, hanem képviselni kezdek valamit. Igen, el kell engedni szokásokat, beidegződéseket, meghaladott állapotokat, de a hangsúlyt ne oda helyezzük, ami most épp nincs, hanem oda, ami majd lesz.

 

5 napos doboz tartalma