„Tapasztaltabb vagyok, mint rég”

Tomán Szabin és Szofi

Story exkluzív! – Tomán Szabina: Szofi és Amira

Új fejezet kezdődött Tomán Szabina életében: másodszor is édesanya lett január végén. A három hónapos Szofit a Story olvasói láthatják először.

A baba nagyon kíváncsi volt már erre a világra, sietett nagyon. Akár a mesében, szerencsére minden jól alakult. „A kismamák rémálma ért utol – meséli az egykori modell. – Amikor beindult nálam a szülés, a nőgyógyászom már épp úton volt egy síparadicsom felé, a szülésznőm pedig, aki végigkísérte a terhességemet, egy családi kiránduláson vett részt. Szinte a lélegzetemet is visszatartottam, nehogy idő előtt megszüljek. Szerencsére maradtak kiváló szakemberek az intézetben, akikre nyugodt szívvel rábízhattam magam. Pénteken még egy CTG-vizsgálat következett, amely a magzat szívét, illetve a méh működését ellenőrzi, és ekkor találkoztam először azzal az orvossal, aki aztán levezette a szülést. Szofi este háromnegyed hatkor érkezett, komplikációmentesen. Oly jól sikerült minden, hogy két óra múlva már sétálgattam a folyosón…”

Lánybuli a szülés után

Szabina párja végig jelen volt a szülőszobában, bár a legutolsó pillanatban határozta csak el, hogy mégis bemegy. Így ő vágta el a köldökzsinórt. „Rábíztam a páromra, hogy részese akar-e lenni első gyermekünk születésének – folytatja Szabina. – Hosszas hezitálás után bejött, és nem bánta meg, hogy így döntött. Amikor már minden rendben volt velem, és a baba is kikerülhetett a megfigyelőből, behozta hozzánk Amirát. A nagylányom éjszakára is bent maradhatott, egy különös lánybulit tartottunk hármasban.” A 11 éves kislányt kezdettől bevonták a szülés előkészületeibe. Anyukáját rendszeresen elkísérte a vizsgálatokra, közben pedig arról beszélgettek, miben változik majd meg az életük. „Amira is várta a babát, akárcsak én – mondja a boldog és büszke édesanya. – Végig nagylányosan kezelte a számára ismeretlen helyzetet. Egyre kíváncsibb volt, vajon hogy néz majd ki a testvére. Az utolsó pár hétben már találgatott, szőke és kék vagy barna szemű lesz-e, rá fog-e hasonlítani. Amikor Szofit meglátta, csak annyit jegyzett meg, hogy valami ilyesmire gondolt, de azt hitte, több haja lesz… Azóta is anyáskodik felette, szereti tisztába tenni, dajkálni. Nem hittem, hogy a két gyerekem együttes látványa ennyire lélekemelő érzés lesz” – hatódik meg.

„Ha akar, babázik, ha nem, papázhat”

Szabina már két gyerek között osztja meg a figyelmét. „Vannak házi szabályok, amelyek a válás óta változatlanok: Amira mikor tartózkodik nálunk, és mikor az apukájánál. Mindig is ügyeltem arra, egy pillanatig se érezhesse, nekem új családom van, amelynek ő nem teljes értékű tagja. Persze a változást, a kis testvér megszületését Attilának akkor is kezelnie kell, amikor vele van a lányunk. Amira akkor babázhat, amikor csak akar, és ha úgy érzi, hogy elege van a gyereksírásból vagy papázni szeretne, bármikor mehet az édesapjához. Engem harmadik gyerekként anyukám mindig rátukmált a bátyámra vagy a nővéremre, mert nagyon sokat dolgozott. Megfogadtam, én sohasem fogom Szofit ráerőltetni Amirára. Szeressék egymást a kicsivel, ez a lényeg.”

„Tapasztaltabb vagyok, mint rég”

Első szülése után Szabinának csak a kislányára kellett figyelnie, ám most két gyerek mellett egy nagy cégről is gondoskodik. Látja, saját bőrén is érzi a különbséget a 11 évvel ezelőtti időszak és a jelenlegi között. „38 éves vagyok, fáradékonyabb, de tapasztaltabb is, mint amikor Amirát világra hoztam – ismeri el. – Nem is tudnám persze ugyanazt csinálni, hisz minden megváltozott körülöttem. Szofi már egy másik világba született bele. Amira idején még ragaszkodtam ahhoz, hogy mindent én csináljak vele, körülötte, nem engedtem, hogy más is
megfogja. Szofinál már lazább vagyok. Apukája is nagyon várta az érkezését, és alaposan kiveszi részét a babázásból. A fürdetés például egészen az övé, én csak asszisztálok. A reggeli ébredés utáni pelenkázás szintén az ő programjuk. Nyugodtan kettesben hagyhatom őket. Megszoptatom a picit, majd elmegyek két órára dolgozni…”

„Feltölt, ha néha mást csinálok”

Igen, elszaladok néha az irodámba, mert a cégemre is ügyelni kell – mondja Szabina. – Hiába vannak csodálatos kollégáim, akik mellett akár otthon is maradhatnék és babázhatnék. Csakhogy a cégem a harmadik gyerekem. Egyébként csajos iroda vagyunk, előfordul, hogy a lányok átugranak hozzánk dolgozni a nappaliba, míg Szofi alszik a kiságyában. Megértik a helyzetet, több anya is akad köztük, segítenek, amiben csak tudnak. Nem akarok hónapokra kivonulni az üzletből, sőt elárulom, kifejezetten feltölt, hogy pár órán keresztül mást csinálok. A párom ebben is partner, nem nehezményezi, hogy nem csupán az anyaságra koncentrálok, hanem dolgozó nő is vagyok. Tudja, keményen megküzdöttem érte, nem lehet, nem is szabad abbahagyni. Szofi mindebből semmit sem érez, nem vagyok rosszabb anya, hogy néha dolgozom is. Persze ha olyan helyzet állna elő, hogy választanom kéne, nyilván a munkát engedném el. A gyerekeim az elsők, velük, általuk teljesedtem ki igazán. Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer majd kétgyerekes anyuka leszek, kétlányos édesanya. Amira születésekor is biztosra vettem, hogy lesz még egy kisbabám. Most, hogy teljesült az álmom, bezárult a kör.”

„Van anyatejem elég”

Szofi nagyon jó baba, megkönnyíti édesanyja életét. „Mindig ügyesen megérteti, mikor mire van szüksége. Például már a család is meg tudja különböztetni a sírását attól függően, hogy mit akar tudatni velünk. Amira sokkal strapabíróbb, de sírósabb volt. Szofi jóval érzékenyebb, ám kevesebbet sír. Szopizás után általában van egy kis idő, hogy játsszunk vele, utána viszont szigorúan alvás következik. Ha ugyanis nem alszik, nyűgös. Éjszaka háromóránként eszik, de utána mindig békésen elalszik. Szerencsére van anyatejem elég, legalább fél évig szeretném szoptatni a kislányomat. Még csak három hónapos, de már jövünk, megyünk, utazgatunk.”

„Csak 12 kilót szedtem fel”

Az egykor tökéletes alakú édesanyát cseppet sem zavarja, hogy maradt még rajta néhány pluszkiló. „Most Szofi az első, és az, hogy én is jól érezzem magam a bőrömben. Az éjszakai felkelések miatt szükségem van az energiára, így a szokottnál több szénhidrátot fogyasztok. Mivel a páromnak remek olasz étterme van, rendszeresen tésztázunk, élvezem a hagyományos táplálkozást. Jóllehet tisztában vagyok vele, ha nem csusszanna le még egy-két finom falat, hamarabb visszanyerném a régi formámat, de a szoptatás alatt nem megengedett a fehérjediéta, amit általában követek. Nem is ragaszkodom a szülés előtti alakomhoz. Soha nem leszek már olyan formában, mint 18 éves koromban. A párom roppant vékonyan ismert meg, szerencsére így, kicsit kerekebben is tetszem neki. Azért is szerencsésnek mondhatom magam, mert nem híztam annyit, mint Amiránál. Akkor 30 kilót szedtem fel, most csak 12-t. Ez a tudatosságnak köszönhető, a második terhességem alatt figyeltem az étkezésemre. Nagyon jól elvagyunk így, egyelőre nincs következő lépés.”

A cikk a Story Magazinban jelent meg.

Éves szőrtelenítés bérlet