Toman tudástár

Toman Tudástár

Prebiotikumok, probiotikumok – mi a különbség?

Rengeteg szó esik manapság a pre- és probiotikumokról – de vajon tudjuk-e, mi köztük a különbség?

A prebiotikumok olyan fermentálható (erjeszthető) rostok, amelyeket mi magunk nem tudunk megemészteni, de táplálékul szolgálnak a vastagbelünkben élő hasznos mikroorganizmusok. Főként baktériumok és élesztőgombák – számára. Az ilyen rostok közé tartoznak pl. a pektinek, a béta-glükánok, a frukto- és galakto-oligoszacharidok, egyes poliszacharidok (pl. az inulin vagy épp a rezisztens keményítő). Mivel a prebiotikus rostok szelektíven hatnak, azaz tényleg elsősorban a hasznos mikrobákat táplálják. Rendszeres és kellő mennyiségű bevitelükkel kedvező irányba befolyásolhatjuk bélflóránk összetételét, és meggátolhatjuk a patogén baktérium- és élesztőfajok, élősködők és vírusok elszaporodását. Fő élelmi forrásaik között találjuk a csicsókát, a cikóriát, a hagymaféléket, számos gyümölcsöt (almát, körtét, banánt, avokádót stb.), a hüvelyeseket, az olajos magvakat és dióféléket, egyes teljes értékű gabonákat (pl. az árpát és a zabot), a spárgát, és sok egyéb zöldségfélét. Fogyaszthatunk továbbá prebiotikus rostkészítményeket is; ilyen például a Toman ROST+ por.

Probiotikumnak ezzel szemben magukat a szervezetünkre nézvést hasznos mikroorganizmusokat nevezzük. Többségük születésünktől fogva megtalálható a vastagbelünkben. Ezek számára „csupán” a táplálékot kell biztosítanunk, a fent említett prebiotikum-források rendszeres fogyasztása révén. Egy részüket azonban kívülről, étrendi úton is bevihetjük szervezetünkbe. Probiotikumokat tartalmaz többek közt az élőflórás natúr joghurt és kefir. Továbbá sok egyéb fermentált, hőkezeletlen élelmiszer is, pl. a savanyú káposzta, a kimcsi, a kovászos uborka, a natto, és a tempeh. Léteznek ezen kívül táplálékkiegészítőként forgalmazott probiotikum-készítmények is. Ezek fogyasztása különösen a bélflóra egyensúlyának felborulása esetén megfontolandó.