4. rész – Hurrá, a harmadik szakaszba léptem!
2020-01-21
Diétás édesség recept
Kókusztejes panna cotta
2020-02-01
Vallomások egy kismamától

Vallomások egy kismamától

Te is az a nő vagy, akinek mindig lelkiismeretfurdalása van, ha édességet eszik? Aki úgy ment neki a terhességnek, hogy ő majd nagyon figyel a súlyára? És aztán úgy hagyta abba a szoptatást, hogy úgy kb. 15 kg-val volt több, mint arra számított? És akkor nem az ideális súlyt veszem, mert attól mondjuk min. 20-25 kg választott el akkor, amikor kisfiam egyéves születésnapján a keresztapja, aki történetesen a szülész-nőgyógyászom is, csendben, tényleg nagyon diszkréten és nem tolakodóan megkérdezte, hogy mennyit híztam az elmúlt egy évben. 

Orsi naplója

Orsi naplója

Szóval én ez a nő vagyok, aki hiába tud minden szabályt, hiába van tisztában a test működésével, azzal, hogy mikor, mit kell enni, a kisfia születése utáni egy évben elvesztette a kontrollt. A súlyomhoz való viszonyom egész életemben persze egy érdekes kérdés volt, de ami a szülés után történt, az valami egész másról szólt. Anyaként az életem tényleg drasztikusan és visszavonhatatlanul megváltozott, és vannak, akik ezt könnyedén veszik, akiknek ez természetes, és akik ezt nem élik meg, de én nem ez vagyok. A hormonjaimat is okolhatom, vagy a kialvatlanságot, vagy hogy a saját vállalkozásból nem tudtam úgy hátralépni, ahogy azt terveztem, baba mellett dolgozni, pedig nehéz. Lehet azzal kezdődött, hogy nagyon szerettem volna szoptatni. Matyi viszont császármetszéssel született, ilyenkor a nőknek kicsit nehezebben indul be a teje. Ittam a tejfakasztó teakeveréket, de ittam malátasört is, nem keveset, mert azt mindenki javasolta, ahogy a kesudiót is ajánlották, és most hogy végiggondolom, biztosra veszem, hogy a kesudió tehet az egészről.

Úgy hat hónapos lehetett Matyi, amikor már éreztem, hogy ezt nem fogom tudni megállítani. Nálam az sajnos nem működik, hogy mértékkel csináljak valamit. Vagy diétázom, vagy nem, egy kocka csoki az egy nem létező mennyiség. Az éppen csak arra jó, hogy kedvet csináljon egy egész táblához. Úgy számoltam, hogy a hat hónap alatt, ha minden héten megettem csak 4 szelet csokit, de ez sajnos nem igaz, mert volt nap, hogy kettőt, akkor az a hat hónap alatt durván 100 szelet. Ezt elképzeltem egy asztalon. Persze megrémültem, és megfogadtam, hogy akkor itt a vége, soha többet, de aztán megint jött egy húzósabb altatás, vagy egy nyűgösebb nap, és vigasztaltam magam egy újabb adag cukorral és szénhidráttal. 

Vannak jó kis mondások, ezek még az elején tartják benned a lelket, de kiderült, hogy rám nem igazak:

A szoptatás alatt fogyni fogsz.

Vagy igen, vagy nem. Tapasztalatom szerint két kategória van. Az egyik nőtípus valóban fogy, a másik pedig akkor hízik csak el igazán. Én természetesen az utóbbi táborhoz tartozom. A szülés után két héttel a súlyom annyi volt, amennyit a védőnő legelőször mért, a szoptatás alatt viszont kb. minden hónapban 1 kg-val voltam több.

Nem lesz időd enni.

Amire nem lesz időd, hogy főzz és tudatosan tervezd meg a napjaid. De enni egy szilvás papucsot a napi séta közben, amit a sarki kisboltban veszel minden egyes séta alkalmával, sem extra időt, sem extra energiát nem igényel. Ahogy az sem, hogy elővedd azt a zabszeletet, amit vésztartaléknak vásároltál, ha már tényleg elfogyott az energiád. 

Ha majd a baba elkezd kúszni, mászni, járni, annyit fogsz utána szaladni, hogy lefogysz.

Önmagában a mozgással még sosem sikerült fogynom, és ebben tényleg elég nagy szakértőnek számítok, mert kamaszkorom óta harcban állok a testalkatommal. Most nem megyek bele, hogy melyik terápián mit derítettünk ki, hogy miről tehet az anyám (egyébként semmiről), és miről tehet a média (egyébként semmiről), vagy miről tehet a genetika (egyébként semmiről). Valóban mélyen hiszem, hogy a kulcs a fejünkben van, és az ételhez való viszonyunk is csak döntés kérdése, és az, hogy van-e időnk főzni, mozogni, magunk számára szellemi táplálékról gondoskodni, rajtunk múlik. De szeretném leszögezni, kismamának lenni valami nagyon más. Akkor hirtelen egy csomó dolog lesz rád igaz, amit korábban el sem tudtál volna képzelni. És akkor nagyon résen kell lenni, hogy minden korábbi elved tudd vagy tartani akard. Azt olvastam egy könyvben, hogy az a legjobb, ha a babák külön alszanak, és nem gond, ha egy kicsit hagyjuk őket sírni éjszaka, mert a babák így tanulnak önállóságot. De aztán meg egyszer csak itt van a kisfiam, egy szobában alszom vele. És elkezdett szembejönni egy másfajta szakirodalom, ami arról szólt, hogy nem szabad sírni hagyni, mert azzal az agyi fejlődését és az idegrendszeri érését gátolom, meg még kötődési problémáink is lesznek. Ebben a helyzetben összecsap két ország, ott voltam a régi énemmel, meg az új énemmel, a régi elvekkel, meg az új elvekkel, meg a növekvő súlyommal, amiben biztos voltam, hogy pusztán a gyerekem emelgetésével és az utána való rohangálással, nem fog változni. 

Néhány éve már lefogytam Szabina módszerével. Könnyedén ment, látványos volt. Pont annyira finom, annyira instant, annyira kész megoldás, amennyire nekem igényem és szükségem volt. Szeretem a tejeskávés fehérjeporát, és nagyon szeretem a narancsos kekszét. Ezek azok az ízek, amikre tényleg évek múlva is emlékeztem, hogy ez jó, ez tényleg jól esett, ez még hiányzik is. Többször felmentem a honlapra, elolvastam töviről hegyire az intelmeket: terhesség és szoptatás alatt nem lehet őket fogyasztani. Felhívtam a budai központot, esetleg nem lehet-e kiváltani egy-két étkezést. Mondták nem lehet. Már gondolkodtam rajta, hogy a webshopról rendelek titokban, de akkor elszégyelltem magam és felhívtam Szabinát, akit ezer éve ismerek. 

Tudod mit mondott? Azt, hogy semmi olyan nem történt, amit ne lehetne néhány hónap alatt korrigálni. Hogy nyugodjak meg. Hogy szoptassak. Hogy engedjem el ezt az egészet, és majd három hónap alatt rendbe tesz. 

És tudod mi lett? Megnyugodtam. És még híztam kb. 6 kg-t, de tudtam, hogy Matyi egyéves korában abba fogom hagyni a szoptatást, és elmegyek egy Toman szalonba, és majd ott segítenek. Ez volt november elején. És tudod mi van most? Már 8 kg-val vagyok kevesebb, pedig volt közben egy Karácsony. Elmondom majd a tapasztalataimat, hátha segítség, ha kismama vagy. Tarts velem.

Szeretettel,

Orsi