Édes kérdések

Miért káros a cukor?

Miért is káros a cukor? A valódi okok

A hozzáadott cukor fogyasztását, ételeink-italaink cukorral való édesítését a Toman Diet nem támogatja. Ezzel nem állunk egyedül. Az Egészségügyi Világszervezet is – amely a „szabad cukrok” kifejezést használja a „hozzáadott cukrok” helyett – erősen korlátozni javasolja bevitelüket. De tudjuk-e vajon, melyek azok a nagyon is valóságos okok, amelyek miatt a cukrot károsnak tekintjük?

Megmérgez? Függővé tesz? Rákot okoz?
Még mielőtt a valódi okokra rátérnénk, szólnunk kell néhány elterjedt tévhitről. A cukrot gyakran nevezik „fehér halál”-nak, és sok helyütt állítják róla, hogy méreg. Valójában – amint arra már a „méregtelenítés” divatjáról szóló cikkünkben kitértünk –, a méreg mennyiségi fogalom. Elviekben létezik az a cukormennyiség, amely képes mérgezést okozni, de gyakorlatilag lehetetlen annyit megenni belőle. A való életben még a vízmérgezésnek is nagyobb az esélye, mint a cukormérgezésnek.

Szintén sokan, sokat cikkeztek arról, hogy a cukor függőséget okoz. Nem egy ember saját magát is csoki-, süti-, vagy épp fagyifüggőként definiálja. Ezen élelmiszerek némelyikénél valóban fel is merül a pszichológiai függőség kialakulásának a veszélye. Csakhogy a süti, a csoki és a fagyi sem pusztán cukorból áll. Szinte mindegyik tartalmaz a cukor mellett számottevő zsiradékot, egyik-másik pedig bizonyos mennyiségű sót is. Márpedig ismert tény, hogy a cukor, a só és a zsír egyes kombinációi felülírják az éhség- és teltségérzetért felelős mechanizmusainkat. Ezzel pedig túlfogyasztásra ösztönöznek, és már-már irracionális sóvárgást váltanak ki. (A fenti tápanyagok meghatározott kombinációit tartalmazó ételeket az angol táplálkozástudományi szaknyelv hyperpalatable foods néven tartja számon.) Olyan embert azonban aligha találunk, aki nagykanállal eszi magát a cukrot. A tömény cukoroldatot pedig még a legédesszájúbbak is kellemetlen ízűnek találják. A cukor tehát önmagában véve nem addiktív. Ha az lenne, emberek milliárdjai ennék magában, vagy cukros víz kíséretében…

Egyes helyeken azt is olvashatjuk, hogy a rákos sejtek csak cukorral tudnak „táplálkozni”, ezért kell a cukorfogyasztást mellőzni. Ez nem igaz; ha így volna, igen egyszerűen tudnánk a rákot gyógyítani, vagy legalább a daganatok növekedési ütemét mérsékelni. Ám a cukor valójában nem szerepel a rákkeltő anyagok listáján. (Igaz, az extrém cukorfogyasztás és egyes rákbetegségek gyakorisága között kimutatható némi korreláció.) A hozzáadott cukrokat tehát nem is azért kell száműzni étrendünkből, mert ezáltal el tudjuk kerülni a rákot.

Mármost ha a cukor nem méreg, nem addiktív és nem is rákkeltő, akkor mégis miért ellenezzük a fogyasztását? Nos, több okunk is van rá – és ezek egyike-másika önmagában is elég nyomós indok.

1. Rontja a fogakat
A cukor azonnal elkezdi kifejteni ártalmas hatását, amint bekerül a szánkba. Ragacsossá teszi ugyanis az ételpépet, amelyből így könnyebben képződik a fogak felszínét beborító lepedék. Ezen aztán gyorsan elszaporodnak azok a káros baktériumok, amelyek anyagcseréjük során olyan savakat termelnek, amelyek képesek lemarni a fogzománcot. Bizonyos pH (konkrétan 5,5) alatt a savak kioldják a fogakból az ásványi anyagokat, elindítva ezzel a fogszuvasodást. A szerencsés genetikájú emberek bőséges nyáltermelése közömbösíteni tudja a baktériumok termelte savakat. A többieknek azonban rendszeres, gyakori és bőséges cukorfogyasztás esetén számolniuk kell fogaik romlásával.

2. Kalciumot von el a csontokból
A cukor „fogrontó” tulajdonsága széles körben ismert. Azt azonban már jóval kevesebben tudják, hogy a túlzott cukorfogyasztás a csontokra is rossz hatással van. Pedig az első, ezzel kapcsolatos kutatási eredmények már fél évszázaddal ezelőtt megszülettek. 1969-ben ugyanis megjelent egy cikk a New England Journal of Medicine című szaklapban, Jacob Lemann kutatóorvos és munkatársai tollából. A szerzők ebben arra hívták fel a figyelmet, hogy jelentősebb mennyiségű cukor elfogyasztása után mérhetően megnőtt a vizelet kalciumkoncentrációja. Fontos, hogy a kísérleti alanyok nem ettek semmilyen kalciumtartalmú ételt. Az eredmények tehát egyértelműen arra mutatnak: a cukor a csontokból „vonja el” a kalciumot. Ennek pedig csontritkulás és vesekőképződés lehet a következménye.

3. Negatívan befolyásolja a kollagéntermelést
A kollagén az emberi test legnagyobb mennyiségben előforduló fehérjéje. Saját szervezetünk állítja elő, ám termelődése az életkor előrehaladtával csökken. Ezt a kellemetlen folyamatot a cukorfogyasztás igencsak fel tudja gyorsítani. Hogy miért is baj ez? Azért, mert a csökkent kollagéntermelés testünk látható öregedését vonja maga után. Körmünk és hajunk töredezettebbé, bőrünk ráncosabbá válik, és megereszkedik. Ízületeink hajlékonysága és csontjaink rugalmassága is csökken. Nő az ízületi fájdalmak és a csonttörések kialakulásnak a valószínűsége. Ez pedig nagy ár az édes örömökért cserébe…

4. Kalóriabomba
Egy gramm cukor kalóriatartalma nagyjából 4 kcal. Ez önmagában nem tűnik vészesnek, hiszen hasonló mennyiségű fehérje kb. ugyanennyi energiát szolgáltat. Csakhogy a cukor és a fehérje emésztése és hasznosulása között alapvető különbségek vannak. A cukrok egyszerű szénhidrátok; egy részük emésztés nélkül képes felszívódni, és más fajtáik is viszonylag gyorsan megemésztődnek. A fehérjék ellenben nagy méretű molekulákból állnak, emésztésük hosszú és összetett folyamat. Ráadásul a fehérjék fogyasztása közvetlen hatással van az éhség- és teltségérzetért felelős hormonok termelődésére. Ezért fehérjével könnyebb eltelítődni, mint szénhidráttal, azaz kisebb a „túlevés” veszélye. A fehérjék pedig, bár kalóriatartalommal bírnak, nem kizárólag energiahordozóként hasznosulhatnak szervezetünkben. A bevitt cukrot viszont vagy azonnal „elégetjük”, vagy elraktározzuk – glikogén vagy zsír formájában. Szerencsére a cukor kiváltható gyakorlatilag kalóriamentes édesítőszerekkel, így például eritrittel vagy steviával is.

5. A különböző cukrok hatása a vércukor- és vérzsírszintünkre
Többféle cukor létezik. A legegyszerűbbek között találjuk a glükózt (szőlőcukrot), a fruktózt (gyümölcscukrot), a galaktózt stb. Egy fokkal bonyolultabb ezeknél a maltóz (malátacukor), a laktóz (tejcukor), vagy pl. a szacharóz (étkezési cukor). A különböző cukrok bevitele eltérően befolyásolja vércukorszintünket. A szőlőcukor fogyasztása hirtelen és nagy mértékű ugrást eredményezhet, amit arra hajlamosaknál valóságos zuhanás követhet. A fruktóz közvetlen hatása a vércukorszintre csekély, de nagy mértékű bevitele jóval károsabb lehet. Májbetegséget, vérzsírszint-emelkedést és köszvényt is okozhat. Hozzájárulhat az inzulinrezisztencia és cukorbetegség kialakulásához is. (Fontos: mindez napi néhány szem gyümölcs elfogyasztásával biztosan nem idézhető elő. Ezért a gyümölcsöket nem kell kiiktatni étrendünkből! A gyümölcslevek azonban már jóval nagyobb mennyiségben tartalmazzák a fruktózt. Ráadásul egy fél liter gyümölcslét meginni percek műve, míg az előállításához szükséges tucatnyi almát, narancsot napokig ennénk. Sok fruktózt tartalmaznak még a glükóz-fruktóz sziruppal édesített termékek is.) A köznyelvben simán csak cukornak hívott szacharóz pedig az emésztés során szőlő- és gyümölcscukorrá bomlik le. Ebből a szempontból mindegy, hogy fehér vagy barna cukorról beszélünk, Ahogy az is, hogy cukornádból, cukorrépából vagy épp kókuszvirágból származik…

Cukorfajták

Cukrok

6. Cukorfogyasztás és érelmeszesedés
Az érelmeszesedés rizikófaktorai közül sokáig csak a koleszterin, a telített és transz-zsírsavak álltak a reflektorfényben. Ma azonban már tudjuk, hogy a cukorfogyasztás is a kockázati tényezők közé tartozik. A már említett vérzsírszint mellett egyes cukrok hatással lehetnek a vérnyomásunkra, érfalaink rugalmasságára, inzulin- és koleszterinszintünkre is. Mindezek a hatások pedig növelhetik a szív- és érrendszeri betegségek, így például az érelmeszesedés kialakulásának a veszélyét.

Összefoglalva elmondható: a cukor nem addiktív, nem méreg, és nem is rákkeltő anyag. A cukrok a tápanyagok, azon belül a makrotápanyagok, még közelebbről a szénhidrátok közé tartoznak. Természetes forrásaik – a gyümölcsök és zöldségek – fontos részét képezik az egészséges étrendnek. Legalábbis akkor, ha feldolgozatlanul vagy csak kis mértékű feldolgozás után fogyasztjuk őket. Az izolált, hozzáadott vagy „szabad” cukrokra azonban semmi szükségünk sincs, sőt, indokolatlan bevitelük számos kedvezőtlen egészségügyi hatással járhat. Fogyasztásukat tehát célszerű minimalizálni, illetve mellőzni.