A türelem hatékonysága

A türelem hatása

Ide nekem a rózsát!

Számodra is ismerősek a soron következő mondatok?

  • „Nekem ez most sem fog menni!”
  • „Megint nem bírtam betartani a diétát, akkor most már mindegy is, feladom az egészet!”
  • „Ez megint csak 1 kg mínusz, hol van ez még a 26-tól ?!”
  • „Azonnali megoldás kell a bajomra!”
  • „Istenem adj türelmet, de rögtön!”

Az ember szinte már pusztán a ténytől is képes türelmetlenné válni, ha megérzi, őt bizony épp türelemre próbálják inteni.

Hiszen hogyan is lehetnénk azok, amikor az egész világ ez ellen dolgozik? Így is alig tudunk lépést tartani a rohanó mindennapok kihívásaival. A digitális kütyük folytonosan ránk ömlő hírözönével, a frusztráló közlekedési dugókkal, a megfelelési kényszereinkkel, a média felszólító üzeneteivel: légy szebb, gazdagabb, trendibb, még karcsúbb, még sikeresebb, az egészségesnél is egészségesebb! És mi becsülettel igyekszünk igába hajtani a fejünk, hogy a hívószavaknak rendre eleget tegyünk.

Számtalan felület taglalja nekünk, milyen előnyökkel jár, ha az ember türelmes. Például, akik türelmesek vagy türelmesebbek, azok:

  • jobb eredményeket érnek el a munkában
  • egészségesebbek
  • jobb emberek, mert szelídebben, szeretőbben figyelnek oda környezetükre
  • sikeresebbek az élet minden területén

Aki meg türelmetlenkedik, annak eredményei vagy tökéletlenül, vagy sehogyan sem jelennek meg az életében. Vonzó kilátások nem?

Itt ki kell térnem arra, hogy a felbukkanó türelmetlenség olykor teljesen egészséges emberi válaszreakció. Nagyon fontos jelzője és útmutatója lehet például annak, hogy valamit el kell engednünk. Ahhoz, hogy ez most érthetőbb legyen, ide citálok egy nemrégiben elhangzott beszélgetés témát, amit egyik kedves, korban már jócskán benne levő, de magát fantasztikusan jól tartó ismerősöm osztott meg velem.

Azt mondta, roppant türelmes embernek tartja magát, azonban a folyton változó soványságkultusz türelmetlenné, feszültté tette az elmúlt évtizedek során. A hatvanas évek elején ugyanis az érvényes nőideál megtestesítője a női átlagos testsúly 90%-át, a nyolcvanas években azonban már csak 84%-át, mígnem a kilencvenes évekre pusztán 77%-át nyomhatta. A szépségversenyek győztesei az elmúlt 20-25 évben átlagosan 2,5 kg-al lettek könnyebbek miközben 2,5 centimétert nőtt magasságuk. A társadalom, egyre elérhetetlenebb soványságideálokat teremtett, így nem csoda, hogy mára a nők nagy százaléka küszködik önértékelési zavarokkal. És netán, ha véletlenül nagy lemondások és piszok nagy meló árán meg is üti a mércét, nem elég magát szinten tartania, mert akkor majd azt traktálják a fejébe, hogy még soványabbnak és még magasabbnak kellene lennie. Úgyhogy ő feladta. Azt a munkát, amit az örökös megfelelési kényszerébe fektetett, most abba forgatja bele, hogy elégedett és elfogadó legyen önmagával szemben.

De nézzük csak, mit is lehet tenni akkor, ha a türelmetlenség valóban, mint hátráltató tényező van jelen?

Hogyan orvosolható a türelmetlenségünk?

Ha Albert Ellis ABC modelljét tekintjük alapnak, a türelmetlenséget három szakaszra bonthatjuk. A, mint (action) esemény, történés, B, mint (belief) hibás értelmezés, illetve C, mint (consequence) következmény: negatív töltetű érzelmi indulat.

Az emberek úgy vélik, hogy türelmetlenségüket más emberek vagy bosszantó körülményeik hívják elő. Vagyis az átlaggondolkodás alapján a türelmetlenséghez vezető folyamat A-C. Holott a világ olyan, amilyennek értelmezzük, tehát a folyamat kulcsa, ami negatívba fordítja a történést, saját magunk értelmezési képessége.

Az értelmezéseinket hiedelmeink irányítják. Ezek többnyire gyerekkorban belénk plántált maghiedelmek vagy azok járulékos hiedelmei. Ilyen például, hogy „én úgy is mindig elbukom, bármit is határozzak el.” Ezt a hiedelmet, ha például egy fogyási folyamat nem olyan gyors, mint ahogyan” mi ezt előre elképzeltük, azonnal képes aktiválni: „ugye megmondtam, hogy én erre nem vagyok képes”. Aki ilyen helyzetben arra következtet, hogy vele van a baj, bűntudatot, szégyent, megsemmisülést majd haragot fog érezni.

A megoldás kulcsa a „B folyamatban”, azaz a hibás értelmezésben található. Ha képesek vagyunk megérteni, hogy nem saját magunkat kell hibáztatni tetteink helyett, akkor javítani, mi több korrigálni tudunk a helyzeten.

Ne magunkat, személyünket minősítsük a feladatra alkalmatlannak, hanem cselekvésünket bíráljuk, racionálisan megfogalmazva, konkrétan mit vártunk volna el és azt hogyan lehetne a jövőben másként csinálni, hogy hatékonyabb megoldások születhessenek? Ezzel a tudatos hozzáállással és értelmezéssel, önmagunkkal szemben táplált türelmetlenségünket fokozatosan iktathatjuk ki.

 

Hogyan írhatjuk felül saját magunk ellen irányuló türelmetlenségünket?

1., A legelső lépés, hogy felírjuk egy füzetbe röviden, milyen eseményre készülünk:
Életmódot szeretnék váltani, melyben diétával leadok x kg-ot.

2., Tisztázzuk érzéseinket:
Kishitű vagyok, nem bízom eléggé önmagamban, szorongok, félek a kudarctól.

3., Felsoroljuk irreális gondolatainkat azért, hogy feltárhassuk, mi működik bennünk automatizmusból:
Végre már ideje lenne egyszer sikerre vinnem egy diétát. Lefogyni úgy és annyit, amennyit szeretnék. De mi van, ha megint belebukom, elcsábulok, csalok, feladom? Mit fog szólni a környezetem? Hogy én csak beszélni tudok arról, mit akarok elérni, meg hogyan? Mi van, ha én erre egyszerűen alkalmatlan vagyok? Vagy ha nagy küszködések árán tényleg lefogyok, de a duplája jön vissza, akkor mi értelme volt az egésznek?

4., A legfontosabb mozzanat a fentebb felsorolt irreális gondolataink megkérdőjelezése, amit nem lehet sem elbagatellizálni, sem rutinból megcsinálni. Csak akkor működik, ha a megkérdőjelezéseink meggyőzek.
Miért ne volnék alkalmas arra, hogy egy életmódváltást sikerrel véghez vigyek? Tényleg akkora baj az, ha én másként működöm, mint az, aki soha nem nassol vagy csal? Ha az elején hibázom, biztosan azonnal fel is kell adnom? Lehet, hogy így kell elfogadnom magam, kicsit esetlenebbnek, tökéletlenebbnek? Miért ne lehetnék megbocsájtóbb önmagammal szemben? Lehet, hogy csak ennyin múlik a kitartásom?

5., Zárásként azokat a célokat kell megfogalmazni, kijelölni, ahogyan kezelni szükséges a jövőben a problémás kérdéskört.
Szeretném sikerrel teljesíteni a kitűzött célom.  Ha valami miatt másként teljesül, akkor is szeretnék elégedett lenni azzal, amit ki tudtam hozni magamból. Ezúttal türelmesebben és elfogadóbban állok önmagamhoz, a testem válaszaihoz, ritmusához.

Fals hiedelmeink, negatív automatizmusaink felismerése, azok megkérdőjelezése, folyamatos gyakorlatot igényel. Mindaddig, amíg készséggé nem válik bennünk. Sikerünk, elégedettségünk, türelmünk mutatójává lépésről lépésre válhat csak a fentebbi metódus. Sok sikert kívánunk hozzá!