A Karácsony és az Újév pszichológiája

Évvégi lélekemelő írás Panyi Ágnestől, a Toman Diet mentálhigiénés szakemberétől

Az egyél-vegyél-vigyél Karácsony és az Újévi Fogadalmak

Ami néhány napja még titok volt, mostanra bizonyossággá lett; HOGYAN sikerült idén a Karácsony? Nézzünk rá együtt az élményeinkre, hogy tapasztalattá szelídülhessenek!

Amikor készültem erre az írásra, jöttömben-mentemben kerestem a Karácsonyt a városban.

Jártam a piacon. Láttam az „Öregnénit” aki összes pénzét, kilencven forintját kínálta a savanyúságot áruló asszonynak, hogy jusson káposztalé a hajában sült krumpli mellé a karácsonyi vacsoráján. És láttam az asszonyt is, aki csendesen visszaadta a pénzt és összepakolt ezt-azt, hogy jobb íze legyen annak a krumplinak. Itt volt Karácsony.

Láttam a hentest is, aki a „Söprögeőembert” küldte el kávéért, hogy addig zacskókba húsokat rakhasson, amit konyhai tanácsokkal és jókívánságokkal együtt adott át. Itt volt Karácsony.

Késő este buszra is szálltam. Egy hajléktalan fiatal férfi feküdt a padlón. Szinte eszméletlen volt. A buszt megállították, körbe vették, segíteni próbáltak, mentőt hívtak, vele maradtak. Hallottam itt egy beszélgetést is. Fiatalok egy csoportja volt a legaktívabb a segítésben. Az egyik fiú, miután megszagolta a földön fekvő férfinél lévő nagy műanyag flakon tartalmát; szénsavas narancslé, kérdezgetni kezdte az utasokat: “Van víz valakinél? Megnedvesíteném az arcát.” “Részeg? Be van rúgva?” – Jött a kérdés valahonnan a buszból. “Nem, dehogy. Ő józan. De mi bulizni megyünk, és csak sör vannak nálunk, azt mégsem használhatjuk.” – és azzal a lendülettel visszaült a férfi mellé a busz padlójára. Itt lett Karácsony. A renitensebb angyalok mindeközben a kapaszkodókon ülve a lábukat lógázva csendesen vihorásztak.

Milyenek a te történeteid? Mit láttál, hallottál ott, ahol élsz? Találtál Karácsonyt a környezetedben? Volt, ami megérintett?

Tudtad, hogy létezik Karácsonyológia?

Az ünnep maga, a rárakódott elvárások szövevényessége és az időben előzményként és következményként továbbélő erős hatása az, ami indokolttá tette, hogy önálló kutatási területté váljon. Antropológusok és pszichológusok évek óta vizsgálják az ünneppel kapcsolatos kérdéseket. Az alább ismertetésre kerülő karácsony-tipológia Szendi Gábor és munkatársai kutatásából származik*.

A típusok ritkán jelentkeznek tiszta formában. Olvasd végig figyelmesen! Melyikben, találod meg magadat és mi következik számodra ebből?

A tradicionális modell

Ez a klasszikus Karácsonyi Álom, vágyaink és félelmeink esszenciája. Minden reklámban, képeslapon és női magazinban ezzel a képpel dolgoznak. Hóval fedett táj közepén álló, piros-zöld és arany színekben pompázó öreg ház. Hatalmas feldíszített fenyő, bársonyba burkolt mosolygós gyerekek, egyik sem idősebb nyolc évesnél, valahogy a kamaszok nem kompatibilisek ezzel a mindenre kiterjedő harmóniával. Kandalló, lobogó tűz, nagy asztal, terítve, több generáció együtt, beszélgetés, boldogság. Háttérben valamelyik karácsonyi klasszikus muzsika szól, nagymama süteményt kínál, nagypapa cinkosan kacsint. Szerethető kép a maga naivságában, de hatalmasra srófolja az elvárásokat. A cél az OLYANSÁG és a TÖKÉLETESSÉG.

A racionális modell

Hideg, csodátlanított és hétköznapi. Általában a tradíciót kerülő családokra jellemző. A karácsonyt babonának tartják, a pogány téli napforduló megkeresztelésének tekintik. A karácsonyfa minden formája felesleges, a hangulat szirupos, az ajándékozás pazarlás. Az egész cécót praktikus tömbösített beszerzési-alkalomként kezelik, és minden lehetőséget megragadnak, hogy gyerekeket felvilágosítsák a valóságról és kiemeljék az angyalkás-Jézuskás történetek bűvköréből. Bájos adalék, hogy a vizsgálatban résztvevő családok gyerekeit mélyinterjúk során kérdezték az ünnepről. Ennek során kiderült, hogy a racionális modellt követő családokban a gyerekek titokban hisznek a Mikulásban és a Jézuskában, csak azt gondolják, hogy biztosan illegalitásba vonultak…

A hedonista modell

Enni vagy nem enni, az itt a kérdés. Az ünnep – minden ünnep – lényege a mértéktelen evés és ivás. Hiszen az vagy, amit megeszel, és amit megehetsz ma, azt ne halaszd holnapra. A család, a barátok, az ünnep kiüresedett formák csupán, amik festett díszletként szolgálnak a falás ürügyéül. Az emberi kapcsolatok, nyitottság, odafordulás helyett különleges receptekről, megfizethetetlen alapanyagokról, ínyencségekről, esztelen mennyiségekről és költségekről szól az együttlét.

A gyökereket érdemes ott keresni, ahol nem hibázhatunk. Már a régi görögök is… A szó ugyan görög eredetű és élvezetet jelent, de nem idegen a római kor híres-hírhedt lakomáinak szellemétől sem. A köztársaságkori Róma egyik leghíresebb hadvezére, a konzervatív nézeteiről és az elődök szigorú életmódjának követéséről híres Lucullus volt. Ahhoz, hogy névadójává lehessen a lucullusi lakomáknak, szüksége volt politikai ellenlábasaira, akik hamis vádakkal tették tönkre, így kényszerítve visszavonulásra, és önmagára, aki bukását vad, tüntető, hivalkodó zabálással kompenzálta. Esetleg megemlékezhetnénk még Caius Caesarról, akinél a társas étkezések, a lakomák egyet jelentettek az extrémitás határainak végsőkig való kitolásával. Egyik híres mondása az volt, hogy „vagy takarékoskodjon az ember, vagy legyen Caesar”. Az utókor Caligulaként tartja számon őt.

A gyomor és epegörcsbe fulladó étkezésekkel azon túl, hogy nem egyeznek az elképzeléseinkkel és a diétával kapcsolatban kialakult elveinkkel, más problémák is felmerülnek. Anu Ruusunen a Kelet-Finnországi Egyetem kutatója, egyik vizsgálatában a depresszió és a táplálkozási szokások közötti kapcsolatot vizsgálta. Az eredmény azt mutatta, hogy azoknál, akik halat, baromfit, zsírszegény túrót, sajtot, zöldséget, némi gyümölcsöt és kevéske teljes kiőrlésű gabonát tartalmazó étrenden élnek, a depresszió tünetei, sokkal kisebb arányban voltak fellelhetőek, mint azoknál, akik zsírban és cukorban gazdag ételeket fogyasztanak rendszeresen. Az összefüggések feltárják önmagukat…

A birtokló modell

Ő az igazi fogyasztó, a fogyasztói társadalom édes gyermeke. A múltja, és a tradíciói az előző évek akcióiban és árleszállításaiban gyökereznek. A szeretet nála mennyiségi kérdés. A ráfordított pénz kontra ellenérték az adás és kapás folyamatos körforgása. A kérdés karácsonykor – és persze máskor is – az, KI MENNYI PÉNZT ÉR MEG? Akit érdemesnek talál, azt „megveszi” valamivel, ami túlzó, nagy és hivalkodó. Az igyekezet azonban gyakran célt téveszt.

Kaptál már ronda, sokadik, használhatatlan tárgyat? És ami még rosszabb, adtál már ilyet? Úgy tűnik, van bennünk készség arra, hogy mellé lőjünk és értékesebbnek, tetszetősebbnek higgyünk egy-egy ajándékot annál, mint amit annak ér, aki kapja. A Minnesota Egyetemen folyt az a vizsgálat, ami az USA-ban karácsonyi ajándékra fordított évi 65 milliárd dollár, jelentős részét felesleges pénzkidobásnak találta. Az ajándékok nem váltották ki a kívánt hatást a megajándékozottakban. A kutatók azt találták, hogy az ajándékozó számára átlagosan 20%-al többet ér az, amit ad, mint annak, aki kapja. A helyzetet tovább súlyosbítja a túlköltés, a hitelfelvétel és a presztízsfogyasztás jelensége. Talán segíthet pontosabban felmérni a helyzetet, ha nem az ajándékunk által kiváltani vágyott reakcióra összpontosítunk, hanem magára a tárgyra, amit ajándékozni szándékozunk.

A hevenyészett modell

Ez talán a legszomorúbb az összes típus közül, mert ő még úgy tenni sem akar. Tudtad, hogy a szeretetnek nem a gyűlölet az ellentéte, hanem a közöny? Ő az, aki az utolsó pillanatban vesz valamit, mert kell. Nem az adás öröme mozgatja, nem is az ajándékkal kiváltani vágyott hatás érdekli, de nem adni, még a beszerzés fárasztó voltánál is kényelmetlenebb. Tehát hogy szabaduljon, vesz. Akármit.

Az eklektikus modell

Ez a személyre szabott Karácsony. Van itt szabadság, szeretet, változtatás és hagyomány. Minden, ami az együttlétet, az egymásra figyelést és az ünneplést segíti. Itt minden a tartalom felé mutat, és semmi nem szolgálja az üres kereteket. Az ajándékoknak ketten örülnek, aki adja, és aki kapja. Az adás öröme és a köszönet melege összefonódik. A vacsora finom, mindenki elégedett és pont úgy jó és szerethető, ahogyan van.

A karácsonypszichológia úgy tekint a karácsonyra, mint egyfajta megmérettetésre. Felfoghatjuk ezt egy olyan tükörnek, amelyben az ünnep jelentőségének és az elvárások nagyságának megfelelően felerősödve, esetleg torzítva látjuk viszont önmagunkat, a környezetünket és a vágyainkat.

Az újévi fogadalmak

Az év vége a Karácsonnyal és a Szilveszterrel, olyan, mint az a bizonyos torta a habbal. Már nincs mit hozzátenni. Elmúlt egy év summázni kell, tervezni, megtartani, változtatni. Mérlegre kerül az idő, a teljesítmény, sőt jelen esetben mi magunk is. Mondhatjuk, hogy ez így nem mehet tovább. Azt is, hogy jó az irány, de még sok van előttem. Sőt azt is, hogy mindent elértem, amire vágytam. Az eredményeimet meg akarom tartani és új célokat akarok kitűzni. Akárhogyan is van, eljött az összegzés ideje.

A Psychology Today közzé tett egy listát öt olyan kérdéssel, amelyek megkerülhetetlenek akkor, amikor változtatásokat tervezünk az életünkben.

  1. Mitől lennék boldogabb?
  2. Mit kell tennem konkrétan ahhoz, hogy el tudjam érni a kívánt eredményt?
  3. Igeneket vagy nemeket kell-e mondanom ahhoz, hogy megvalósítsam a célomat? A barátaimmal való találkozásokra vagy több munkára kellene-e igent vagy nemet mondanom ahhoz, hogy elérjem, amit akarok?
  4. Túl szerény az álmom vagy irracionálisan merész? A túl kicsi céloknál elvész az érdeklődésünk, a túl nagy céloknál pedig könnyen csalódás érhet minket.
  5. Hogyan tehetem mérhetővé a sikert? Pontosan kell meghatározni a jelen helyzetet, az elérni kívánt célt és a kettő közötti út állomásait, különben nem tudjuk motiválni magunkat és azt sem vesszük észre, mikortól vagyunk már sikeresek.

Mielőtt megszületnek a fogadalmaink 2017-re, néhány dologról beszélhetnénk még azért, hogy sikeresek lehessünk a magunknak tett ígéretekkel kapcsolatban. Három olyan pont van, amire érdemes odafigyelni.

  1. Túlzó vagy túl általános célok megfogalmazása és a halogatás
  • 2017-ben lefogyok x kilót.

Ez az év is 365 napból áll majd és január elsejével kezdődik. Nem lehet júniusban 3 nap alatt a CSODAKENCÉVEL elérni, amit szeretnél, csak azért, mert rájöttél, hogy nem veheted fel nyilvános helyen a bikinidet. Gondold végig, mi a reális! Mennyi az a súly, amitől tényleg meg kell szabadulnod? Adj magadnak elegendő időt a változásra és csináld! A módszert ismerjük már…

  • 2017-ben boldog leszek!

Nagyszerű! Mit fogsz csinálni és hogyan? Egyáltalán mit jelent boldognak lenni? Ki felelős a te érzéseidért és kinek kell tennie vagy változtatnia ahhoz, hogy boldognak érezhesd magadat? Ha a saját neveden kívül, bárki másé is eszedbe jutott kérlek, gondold át, hogy tőle el/várod azt, amit te nem adsz vagy engedsz meg magadnak.

  1. A nem tisztán megfogalmazott célok csapdája.

Ha az a célod 2017-ben, hogy lefogyj, akkor attól vagy sikeres jövő ilyenkor, ha könnyebb lettél, mint most vagy. Nem lesz MINDEN sokkal jobb. Ha menet közben módosulnak a céljaid vagy változnak az elvárásaid, kezdj el figyelni és törődni ezekkel.

Ha sikeresebb párkapcsolatot akarsz, vagy kevesebb veszekedést otthon, azon a diéta nem segít. Összpontosíts magadra, foglalkozz kicsit az önismereteddel, fogalmazd újra a vágyaidat és erősítsd meg a határaidat. Ha a munkahelyeden akarsz sikeresebb és eredményesebb lenni, jobban akarod az idődet beosztani, foglalkozz a szakmai személyiségfejlesztéseddel és gyere szupervízióba. Ez módot ad rá, hogy átvizsgálhasd az eszközkészletedet, megtalálhasd a helyzetek mélyén rejlő valódi kérdést, aminek már a megfogalmazása is nagy lendületet ad majd neked a problémák megoldásához.

Fontos látnunk, hogy a kitűzött és megvalósított céljaink csak egy bizonyos helyzethez kötődnek, egy szituációra adnak választ, vagy oldanak meg. Ha egy dologtól mindent várunk, elvesszük magunktól az elért cél és a siker örömét. Elégedetlenségre és tehetetlenségre kárhoztatjuk magunkat, hiszen mindent megtettünk, mégsem lett jobb semmi.

  1. A nagyratörő álmok és mindennapi rutin.

Ez egy kritikus pontja az elhatározásunk és a célunk között vezető útnak. Elhatározni csak egyszer kell. Elhatározom, kimondom, elönt a felszabadultság érzése, már látom, hogy nem is olyan nehéz ez, most már minden megy a maga útján. Tudtad, hogy egy év 8760 órából áll? Ha csak a felében vagyunk ébren, akkor is 4380 órában kell a céljainknak alárendelni a döntéseinket. Ha nagy változást akarunk elérni, komoly erőket kell megmozgatnunk magunkban. Tűrni kell a monotonitást és az ismétlődő hétköznapokat azért, hogy az idő ne morzsolja szét az elhatározásainkat. Ha arra gondolok, hogy mostantól 4380 órában nem tehetek meg valamit, érzem, ahogyan az idő lassan a nyakam köré tekeredik és fojtogatni kezd, továbbá azt is, miért nem túl sikeresek a nagy fogadalmak. Ha viszont úgy döntök, hogy a következő órában vendégség ide, sértődés oda, nem eszem süteményt, akkor csak egy órányi terhet rakok magamra egyszerre. Egy óra hosszára képes vagyok felelősséget vállalni magamért. Kutatások szerint az elhatározást követően 72 órán belül bele kell vágni a megvalósításba, és az első 21 napban fokozottan figyelni kell minden részlet betartására, mert nagyjából ennyi idő kell nekünk, hogy az új szokásaink kialakuljanak. Ha nem kezdünk el az elhatározásunknak megfelelően cselekedni a fogadalomtételt követő 72 órán belül, a negyedik napra oda lesz az eufória, és marad minden változatlanul.

Végül, de nem utolsó sorban, mielőtt elköszönnék erre az évre, egy kis segítséget javasolnék nagy év végi összegzéshez és a következő év megtervezéséhez. Figyelmetekbe szeretném ajánlani Az előtted az év 2016/2017 ingyenesen letölthető munkafüzetet. A készítői fantasztikus munkát végeznek évről-évre. Jó munkát kívánok hozzá!

Szeretném megköszönni a figyelmeteket és a visszajelzéseket. Boldog, békés 2017 várjon ránk!

*Szendi, G. et al: Model of Christmas: principles and tipology. A nationwide survey’s preliminary findings. Christmas and Behavior. 2010,

5 napos doboz tartalma