5 legfontosabb dolog, amit tisztázz magadban, mielőtt belevágsz

Panyi Ágnes, a Toman Diet mentálhigiénés szakemberének sorozata

5 legfontosabb dolog, amit tisztázz magadban, mielőtt belevágsz

Panyi Ágnes a Toman Diet mentálhigiénés szakembere lett. Az elmúlt hónapokban maga is 40 kg-val lett könnyebb, fia, Benci pedig szintén több mint 20 kilót adott le a Toman életmódnak köszönhetően. A magazinban ezentúl rendszeresen találkozhattok majd írásaival. A testetek mellett a lelketekkel és a szellemetekkel is törődünk.

Első írásában segít tisztázni, mi az az 5 legfontosabb dolog, amit tisztáznunk kell, mielőtt belevágunk a programba.

1.       Mit remélsz egy karcsúbb, áramvonalasabb testtől?

Amennyiben elfogadást, hűséget, magánéleti és /vagy munkahelyi sikereket, szerelmet, odaadást várnál, ki kell, hogy ábrándítsalak. A sikeres diétától, életmódváltástól KÖNNYEBB leszel. Az összes többi, nem a mérlegen dől el.

Mégis hasznos ezeket a kérdéseket végigpörgetned. Találhatsz utakat magadhoz, ha megérted a valódi vágyaidat és azokat a jelenségeket, amelyeket a jelenlegi súlyodnak tulajdonítasz.

Én is fogytam. Sokat. Most ott tartok, hogy ez a folyamat a “Visszanyert kompetencia és az előkerülő testrészek” munkacímet viseli a fejemben.

Soha nem tudtam irányítani, de még kiszámítani sem a súlyom alakulását. Ami biztos volt, hogy az a test, ami az idén még sok/kol, jövőre vágyaim elérhetetlen tárgyává válik majd. Egyetlen kivétel volt csak, amikor Bencit a kisebbik fiamat vártam. Tizennyolc kilóval voltam kevesebb a születése után, mint a várandóság kezdete előtt. Tavaly, amikor a Tomán diétát elkezdtük (a kezdeteket megtaláljátok itt) beszélgettünk vele arról, hogyan fonódott össze a történetünk ezen a szálon. Akkor azt mondta, az hogy a fogyókúrát miatta, hogy neki könnyebb legyen, én is elkezdem vele az „anya-fia kapcsolat lényege”. Talán igen. Ami viszont biztos, hogy mindketten újfajta magabiztosságra tettünk szert. A tett és a következmény szépen kézen fogták egymást és felfedték a közöttük rejlő mélyebb kapcsolatokat.

Korábban – szakemberként – újra és újra meg kellett küzdenem magamban az akaratgyengeség és a lusta tohonyaság vádjaival. Van egy mítosz a fejünkben. A túlsúlyt táplálkozási zavarnak tekintjük, és az önuralom, valamint a kitartás hiányát látjuk benne. Ha pedig ez a feltevés igaz, akkor a megoldást is azonnal hozzá tudjuk rendelni: “Kevesebbet kell enni és többet kell mozogni!” Annyira egyszerű. Ez a mítosz nem bajlódik a zsírraktározás kérdésével, sem az inzulin furmányos működésével, sem a többi hormonra gyakorolt hatásával. Megnyugszik az energiamegmaradás törvényében. Ha ugyanis kevesebb energiát viszünk be és többet használunk fel, akkor le fogunk fogyni. Ez könnyedén belátható.

Van néhány kérdés, amivel szeretném elbizonytalanítani azokat, akik annyira magabiztosak ezzel kapcsolatban:

  • Miért indul mégis az elhízás kérdése világhódító útjára akkor, amikor ez a szemlélet egyeduralkodóvá válik?
  • Miért öltött mára világméreteket az elhízás?
  • Miért nem küszöböli ki a problémát a zsírszegény termékek megjelenése?

Most a negyvenedik elengedett kiló környékén járok. Tudom, hogy a szénhidrátokból nyert zsír raktározása az, ami a súlyfeleslegemet okozta és azt is tisztán látom, hogy a fehérje hangsúlyú Tomán diéta, hogyan szabadít fel a konkrét súly, a tehetetlenség érzése, és az akaratgyengeség vádja alól egyaránt.

2.       Milyen mítoszok kapcsolódnak benned a boldogsághoz?

Milyennek kell lenned és mit kell tenned ahhoz, hogy járjon neked, hogy megengedhesd magadnak a boldogság érzését?

  • Karcsúnak?
  • Házasnak?
  • Gazdagnak?
  • Sikeresnek?
  • Családosnak?
  • Függetlennek?

Ismered ezt a mondatot? Majd akkor leszek boldog, ha… Amikor lefogyom az X kilót, amikor majd beleférek abba a nadrágba vagy a tavalyi ruhámba…

Ilyenkor pontos ismereteim vannak a jövőről. Tudom, hogy majd, ami akkor történni fog, az azzal a következménnyel jár majd, hogy elégedett leszek.

Csak a jelen és a cselekvés marad ki a számításból. Hiszen, ha valaminek a bekövetkezésére kell várnom, ha várakozásra vagyok kényszerítve mások, az élet, a sors, a Szerencsejáték Zrt. vagy bármi által, AKKOR a jelenben nem tehetek semmit. AKKOR tehetetlen vagyok. Nincs lehetőségem, de felelősségem sem a saját életem irányítására.

Az némileg árulkodó lehet, ha egy kicsit eltávolodsz lélekben ezektől a hiedelmeidtől és ránézel a saját gondolataidra. Mit találsz magadban, amivel dolgod lehet a diéta során, hogy ne csak testben, hanem lélekben is fel tudj készülni a változásra?

3.       Komolyan veszed magadat? Tudsz jelen lenni a mindennapjaidban? Tudsz elköteleződni magad mellett?

A kérdésekre adott igenek segítik, hogy az elhatározásod érdekében hozd meg a döntéseidet. Feloldanak a tiltás és az örökké terhe alól. Így már nem arról szól a diétád, hogy valaki valamit megtilt neked, hogy megint rajtad kívül van az a viszonyítási pont, amihez igazodnod kell, hogy már megint jobban értenek a te életedhez mások, mint te magad. Hanem arról szól, hogy így döntöttél.

A Tomán diétában a nap-nap után érkező eredmények miatt, megtapasztalhatod az úton levés örömét és a szabadságot, hogy dönthetsz magad mellett. Most nem a kövérség és a bűntudat vagy az állandó éhség és az önsanyargatás között választhatsz. Most mondhatod, hogy INKÁBB egy Tomán pralinét vagy chipset ennél a valami helyett. Ide helyettesíts bármit, amiről lemondasz! Hogy miért? Mert van célod, mert van alternatívád, és mert így határoztál.

Az örökké egy nehéz szó, szinte felfoghatatlan a jelentése. Amikor döntened kell magad és a céljaid mellett, például a krumplistészta ellenében, ne nehezítsd meg magadnak a választást azzal, hogy az örökkét is belekevered.(„Örökké nélkülöznöm kell ezt az ételt?”) A kérdés csak annyi, hogy most lemondasz-e egy tányér ételről és választasz-e helyette mást? Csak egy tányér étel és csak egy elhatározás.

Ha rövid, belátható és tervezhető időszakokra hozod meg újra és újra a döntéseidet, ismét kompetensnek érezheted magadat a választásaidban és ez renget erőt ad a folytatáshoz. Emlékszem egy balatoni nyaralásra a diétánk kezdetén. Ismeritek a “halsütős-lángosos-40 méteres fagyi pultos” balatoni strandokat? Egy este Bencivel mélyen elkeseredtünk. A vattacukor illata vad vágyakat keltett bennünk és a fagyi pultból áradó illatok minden természetes aromát meghazudtoló intenzitással törtek elő. Meleg éjszaka volt. A család többi része már aludt. Összebújtunk Bencivel a takaró alatt. Minden keserűségét kiöntötte. Haragudott a testére, a lángossütőkre és a fagylaltgyártók nemzetközi összeesküvésére. Tehetetlenül vergődött, velem együtt az általunk választott cél és a vágy – édes illatok – feloldhatatlansága között.

Játszani kezdtünk, fantáziálni. Suttogva, mint a rendes összeesküvők kitaláltuk, hogy kilopódzunk a házból. A fák törzse mögött megbújva, ahogyan a filmekben láttuk, lelopakodunk a partra, felfeszítjük a leghosszabb fagyi pultot és kézzel belemarkolva a jeges édes krémbe, enni fogunk. Falni. Éreztük a hidegét, az ízeket, a könyökünkön csorgó ragacsos levet. Fürödtünk, tobzódtunk az örömben, hogy megtettük. Egészen kimerültünk a végére, az izgalom elfárasztott bennünket.

Ez volt a legnehezebb esténk. Később, amikor már képesek voltunk rá, sokat nevettünk rajta és újabb részletekkel gazdagítottuk a történetünket. Ez lett a mi titkunk.

Akkor este ez a fantáziacsíny segített nekünk abban, hogy a tiltás terhét nem kellett elszenvednünk. A képzelet feloldotta a kényszert és szabadon dönthettünk úgy a kaland végeztével, hogy INKÁBB alszunk.

4.       Milyen viszonyban vagy magaddal?

A testedre gondolva, mi jut eszedbe először? Mondj 5 elismerő mondatot a külsődről! Az általad legkritikusabbnak tartott testrészedről, testtájadról milyen pozitívumokat tudsz megemlíteni?

Ez a test – és akkor beszélek az enyémről, mégis jobban ismerem –, kiszolgál engem. Keretet ad a létezésemhez, elvisz engem egyik helyről a másikra, érez, örömet ad, egészséges és csak néha fáj itt-ott. Az öröm mellett a fájdalom is az ő kommunikációs formája, ezzel tudatja velem a szükségleteit, ha magamtól esetleg nem figyelnék oda…

Felszabadító érzés elengedni a vele való csatározást. Jóleső dolog az utcán bóklászva a kirakatok üvegében elismerő pillantásokat vetni rá/önmagamra és élvezni, hogy jól vagyok a bőrömben.

Valamelyik nap arra gondoltam, ha a testem egy másik ember lenne, akivel éveken át úgy bántam volna, mint a testemmel, negálva, semmibe véve, ellenségesen, figyelmetlenül, hálátlanul és még sorolhatnám, vajon mit mondana nekem?

Hallgasd meg a testedet és beszélj vele! Figyelj rá, hogy miről beszél!

5.       Megtaláltad a valódi kérdést?

Mentálhigiénés szakemberként, szupervizorként és pszichodramatistaként dolgozom. A képzéseim során azt tanultam, hogy a dolgok ott tudnak könnyedén elcsúszni, hogy az ismeretlen, általunk nem értett és irányított helyzetekben állandóan azokat a válaszokat keressük, amelyek feloldhatják számunkra az ezekben a szituációkban lévő feszültségeket.

Ezek a válaszok gyakran így szólnak:

  • Mert bánt engem.
  • Mert nem ért meg.
  • Mert akadályoz.
  • Mert nem mondja meg, mit csináljak, hogy jobb legyen nekem!
  • Mert ő olyan (…), amilyen.
  • Mert velem mindig ugyanaz történik.

A végtelenségig folytathatnánk, mert tele van a padlás válaszokkal.

Ezek a válaszok, megoldások azért szállnak el a fejünk felett, mert nem jelentenek semmit. Valakit vagy valamit próbálunk megérteni úgy, hogy az ő helyében próbálunk gondolkozni.

Az marad csak ki a számításból, hogy én a te helyedben állva is, csak a saját fejemmel tudok gondolkozni. Legjobb esetben csak magamat érthetem meg. Használjuk ki ennek az előnyét és alakítsuk át úgy a válaszokat valódi kérdésekké, hogy azok önmagunkhoz vigyenek közelebb!

Valódi kérdések:

  • Miért engedem, hogy ezt tegye velem?
  • Mit jelent számomra a megértés? Mit kell csinálnia ahhoz, hogy megértve érezzem magamat?
  • Mit jelent számomra az akadályozás? Mit nem teszek meg azért, mert beleegyezem abba, hogy ő így viselkedjen? Hogyan vagyok a felelősségáthárítással?
  • Ki mondhatja meg nekem, hogy mitől lesz jobb? Mit jelent az, hogy jobb nekem? Honnan fogom tudni, hogy ez már a „jobb” állapot?
  • Ez az ő kérdése lenne, én azon tudok csak töprengeni, mit jelent nekem a kapcsolatunk?
  • Általában akkor történik ugyanaz, amikor én is ugyanúgy reagálok hasonló helyzetekre. Mit ismétlek a reakcióimmal? Emlékszem még arra, amikor először történt? Mi jut erről eszembe?

Amikor a valódi kérdéseket keressük, megtalálhatjuk a zárat a kulcshoz. Amikor a kérdés megszületik, a válasz magától előkerül.

A kérdés valódiságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az, hogy „Ő miért olyan, amilyen?” és az, hogy „Az élet miért igazságtalan?”, bár nagyon tetszetősen hangoznak, de nem valódi kérdések.

Az életemet érintő kérdések attól valódiak, hogy én is szerepelek bennük.

Keresd meg a saját, valódi kérdésedet a súlyoddal és a tervezett diétáddal kapcsolatban! Használd úgy a kérdéseidet, mint a tükröket! Mit látsz bennük?

A titokzatos testrész rejtélye

A végére  hagytam a titokzatos testrész rejtélyét. Nem felejtettem el ezt a szálat, csak gondoltam, a végére hagyom. Körös part, augusztus, nyaralás, 11 óra, életvitelből adódóan kora délelőtt. Valamit matatunk a teraszon. Írok talán, Benci biztosan Legózik, a többiek fürdenek. Egyszer csak felnéz rám, figyel egy kicsit és azt mondja: “Elaludtad az arcodat anya, be van nyomódva itt oldalt.” – mutatja a saját arcán. Már egy ideje ébren vagyok, valószínűtlen az elalvás lehetősége, tapogatom az arcomat: “Hol Bencike?” – kérdezem kicsit szórakozottan, erre odaigazítja a kezemet. “Ez az arccsontom, kisfiam. Előkerült.”

Éves szőrtelenítés bérlet