Egy csokifüggő naplója

Sikeres Toman Diet

3. rész – Enni és mit enni – ez itt a kérdés

„Néha a poklot kell megjárnunk, hogy kiderüljön, a leküzdhetetlennek hitt nehézségek mégsem olyan súlyosak, és az áhított bátorság rendelkezésünkre áll, csak játékba kell kerülnünk. Kitartó munkával és némi baráti segítséggel mindenkiből az lesz, ami lenni szeretne.” – idézet a Kamuzsaruk c. filmből

Az előző jegyzetekből (1. rész, 2. rész) már tudjátok, hogyan találkoztam a Toman Diet-el, és hogy sokként ért szembesülni azzal mekkora túlsúlyt cipelek magamon. Az igazság az, hogy kívülről nem látja – vagy nem akarja látni –  magát a túlsúlyos ember. Most, 35 kilóval könnyebben sem érzem azt minden pillanatban, hogy mennyire máshogy nézek ki, csak amikor szembejön a tükör, vagy egy régi fotó, vagy a mérleg.

Bájdövéj mérleg… ott tartottam a történetem elmesélésében, hogy az első Toman Diet konzultáción Zsófi – illetve a mérleg – szembesített azzal, hogy talán épp az utolsó utáni pillanat volt, hogy új életet kezdjek. Több tíz kiló súlyfelesleggel hosszútávon előjönnek a problémák, ezt mindannyian tudjuk, ha bevalljuk magunknak, ha nem. Szóval az első sokk után, hogy háromjegyű számot mutatott a mérleg, lerogytam Zsófival szembe, az asztal másik oldalára, a puha fotelbe, hogy tessék, nyugodtan meg lehet mondani, hogy ez itt a „mission impossible”, ne is reménykedjek, hogy emberi formám lesz még valaha. Vagy persze, lehet hitegetni, de én aztán nem dőlök be annak, hogy majd ez a százhuszonharmadik csoda diéta megváltoztatja az életem…

(Ma már tudom, hogy így lett. Nem csak az én életemet változtatta meg, de a családomét, a barátaimét, és rengeteg nőét, férfiét akinek volt egy kis akaratereje belevágni.)

Szóval összeomolva ülök a fotelben, és várom a feloldozást és a csodatételt Zsófitól. Sehol egy varázspálca, amivel suhint egyet és én szupebody-val távozom.. Jaaahj….

Furcsa, pozitív érzések kavarogtak bennem Zsófit nézve. Finoman szólva régebb óta vagyok fiatal, mint ő, sokkal régebb óta… Ott ült velem szemben egy fiatal lány, akiből egyszerre sugárzott a határozottság, mint egy orvosból, vagy szigorú tanárnőből, de közben ott csillogott a szemében az összekacsintás, a megértés, mint aki tudja milyen nehéz ez most nekem, és tudja, hogy ha hagyom, hogy fogja a kezem, akkor együtt sikerülni fog. Zsófi legyintett egyet, és azt mondta, ne törődjek most a számokkal, meg a kilókkal, valahol el kell kezdeni, vágjunk bele.

Az első kérdésem az volt, hogy itt mindenki fogy? Ha igen, majd én leszek az egyetlen kivétel, aki nem. Mire szigorúan azt felelte, hogy aki betartja a szabályokat, az fogy. Mindenki. Aki viszont mellé eszik, nem veszi komolyan, az vagy abbahagyja, vagy vissza-viszatér és előről kezdi.

Hm, gondoltam eddig jól hangzik, de vajon mik ezek a „szabályok”. Ekkor elővett Zsófi egy több A4-es oldalból álló „szentírást”. Egyet elém fordított, egyet maga elé, és azt mondta, na, akkor nézzük végig, hogy holnaptól MIKOR, MIT és MENNYIT eszel.

Mai napig úgy hiszem, ez a három „M” a Toman Diet módszer kulcsa, és ez az amitől ez a diéta más, mint a többi. Hiába szállítják házhoz más sztáredzők a fitnesz menüt, az csak az egyik „M”, a MIT. De nincs mellette a MIKOR és a MENNYIT. Emlékszem egyszer az egyik ilyen szuper házhozszállító fitneszházaspár menüjét rendeltem, heteken, hónapokon át, és semmit nem fogytam, sőt. Fel is hívtam őket, hogy segítsenek már, miért nem működik ez nekem, mikor az egész ország velük fogy? Annyit mondot a „szakértő” a telefonban, meg aztán emailben is, hogy „kevés az az egy adag étel, amit én elosztok ebédre és vacsorára”. Ez biztos igaz, de ettől nem lettem okosabb. Nem tudtam, hogy MIKOR és MENNYIT kellene ennem…

Zsófi, a Toman Diet-ben egyértelműen elmagyarázta, most, az első szakaszban nem telhet el két étkezés között másfél óránál kevesebb, vagy három óránál több. A MIKOR mellett teljesen világosan le volt írva, hogy pontosan MIT és MENNYIT ehetek.

Toman Diet

Egy csokifüggő naplója

Persze a kezdet nem volt ennyire egyszerű. A MIKOR még hagyján, de a MIT listán nem szerepelt se milkacsoki, se danonepuding, sehol egy túrórudi vagy magnumjégrém. A MENNYIT-ben az egyetlen mértéktelenül ehető tétel a zöldség volt. Fúúúj, utálom a zöldségeket… Jaaahj, mi lesz velem….

Hogy hogyan éltem túl a spártai első szakaszt nemsokára elmesélem Nektek. 😊

Puszi, Éva