Egy csokifüggő naplója

Sikeres Toman Diet

13. rész – Londonban a Toman Diettel

„Jobb elkerülni az olyan helyzeteket, amelyekben az ember akaratlanul is kihágást követ el.”

Lois Lowry

Egy diétázó élete nem mindig fenékig tejfel. Nemcsak tejfel nem, de csoki, szendvics, pizza és tészta semmiképp. A legutóbbi Disneyland kaland után fel voltam készülve a legrosszabbra. Tudtam, hogy a négy nap a lányaimmal Londonban maga lesz a rémálom diéta szempontból. Tudtam, hogy a szállodai reggelit leszámítva esélyem sem lesz jégsalátát venni vagy grill sülthusit csomagolni magamnak.

Ebben a tudatban indultam útnak, felszerelkezve kellő mennyiségű Toman Diet termékkel, smoothee-val, protein porral, bevonatos csokis keksszel.

Csokifüggő Londonban

Csokifüggő Londonban

Megérkezve Londonba meg kellett állapítsam, hogy hát bizony nem lesz egyszerű itt túlélni. Este érkeztünk meg a városba, és vacsira persze egy, a szállodánkhoz közeli pizzázót néztek ki a lányok, így oda mentünk be, hogy együnk valamit. Szerencsére volt saláta csirkemellel, úgyhogy első este máris nem bűnöztem semmit.

A vacsora után gondoltuk, hogy sétálunk egyet a városban. Nem telt el kettő perc, és feltárult előttem a Csoda. Képzeljétek el, egy teljes üzlet, telis tele a csomagolt saláták több száz variációjával, a feldarabolt sült csirkehusi különböző ízekben külön dobozolva. A lányaim is úgy örültek a dobozolt gyümölcsöknek, magoknak, sajtoknak, mint akik sosem láttak közértet vagy zöldségest 😊 Mondjuk ilyet még én sem láttam…

A saláták a bolt egyik egy teljes folyosóján jobb és bal oldalon sorban sorakoztak, fél órát válogattunk, hogy melyiket vegyük meg a másnapi városnéző túránkhoz. A saláták és a húsok is pont akkora méretű dobozba csomagolva, hogy simán befér a hátizsákba, elviheted magaddal bárhova, műanyag villa a pakkban, eheted amikor akarod. Én olyan boldog voltam, hogy azt le sem tudom írni. Persze aztán esténként ott fejeztük be a napot, és bespájzoltunk másnapra mindenféle egészséges, diétás ételből.

Csokifüggő Londonban

Csokifüggő Londonban

Az utunk során is beigazolódott, és nap mint nap arra jövök rá, hogy igazából saját magunknak kell eldönteni, hogy mit adunk a szervezetünknek. Fogyni akarunk, vagy gyengék vagyunk ellenállni a hizlaló finomságoknak?

Egyáltalán nem könnyű ellenállni.

Én csoki függő vagyok, szerintem ez legalább olyan, mint a drog vagy az alkohol (bár ezekkel szerencsére nem volt dolgom). Hiába tudom, hogy káros, hogy nem jó nekem, hogy kárt teszek vele, hogy se rövid se hosszú távon nem éri meg, de mégis néha elbukom, és nem bírok ellenállni egy nutellás fagyinak a sarki fagyizóban vagy beleharapok a gyerek lángosának a szélébe.

Ilyenkor tudom, hogy a következő napokban szigorúbbnak kell lenni magamhoz, hogy többet kell mozognom, és kiiktatom a proteines kekszet, gyümölcsöket is pár napig, mert ha nem tartom kordában a kalóriákat, simán visszaugranak a nagy nehezen leadott fránya plusz kilók. Dehát az ember gyarló, néha elbukik, vagy mondjuk úgy, hogy megajándékozza magát egy kis nasival. Ilyenkor a szemem előtt lebegnek Zsófi szavai, aki a Toman Diet diéta alatt végig fogta a kezem, és mindig azt mondta, hogy nem az egy gombóc fagyin fog dugába dőlni a diétám, mert ha fegyelmezetten tartom a megbeszélt menetrendet, ha követem a jól felépített módszert, kizárt dolog, hogy ne érjem el a célom. Azt hiszem, a leadott 40 kiló, és hogy nem híztam vissza semmit, őt igazolja.

Puszi,

Éva