Egy csokifüggő naplója

Sikeres Toman Diet

11. rész – Kövér, telt, kerek, átlagos, izmos, vékony… Mi az ideális?

„A szépség egy eszme látszata és visszfénye, szóval egy nem létező valami, ami bennünk ébred tudatra. Mi vagyunk létrehozói, hordozói.”

Kosztolányi Dezső

Költőinek tűnik a kérdés, amit a mai cikkem címének választottam, de úgy tűnik, mégsem az. Biztosan hallottátok a nagy port kavart sztorit, ami arról szólt, hogy egy hazai híresség vizuális környezetszennyezésnek nevezte a kövér nőkről készült képeket, vagy magukat a kövér embereket, akik például levetkőznek egy nyilvános strandon fürdőruhára. Azt írta, csak az „akarat” ami kell ahhoz, hogy változtassanak…

Ezzel vitatkoznék.

Én ugyanilyen akarattal és kitartással próbáltam lefogyni tíz éven keresztül, mint most, és nem sikerült. Mert a Toman Diet-ig nem volt olyan módszer, ami nekem bevált volna, hiába próbálkoztam legalább tizenöt féle diétával. Öt kiló le, hét fel. Kettő le, három fel. Tíz le, tizenöt fel. Aztán jött a Toman Diet: negyven kiló le. Pont. Több mint egy éve semmit nem híztam vissza.

Rengeteget lehet a fent említett cikk témájáról beszélni, millió pro- és kontra érv szól a felháborodás mellett. Szerintem először azt kellene tisztázni, hogy mi is a kövérség, vagy legalábbis mi az a határ, amikor egy túlsúlyos ember, legyen az nő vagy férfi már esztétikailag nem szép látvány. Ez egy igazán szubjektív dolog, amiben mindenkinek más és más a tolerancia foka. Ismerek olyan férfit, aki szerint egy kis hurka a hason már „undorító”, és olyat is, aki az extrém kövér nőket is gyönyörűnek látja. Ugyanígy saját magát is máshogy értékeli egy-egy ember. Engem 40 kilós súlyfelesleggel rettentően zavart volna, hogy strandra menjek, vagy alakot kiemelő ruhákban járjak az utcán. Mert nem tetszett a látvány.

A Toman Diet segítségével leadott 40 kiló után már bátran felhúzok egy szűk farmert, egy testhez tapadó felsőt vagy felveszek egy rövidebb ruhát, de még nem értem el a célomat, és bőven van mit edzeni, formálódni, így nálam a komfortzóna itt véget is ér. Bikiniben már nem érzem annyira jól magam, de legalább már kimerészkedek benne strandra (ahol azért magamra dobok egy leplet, ha jönni-menni kell…). Sokan vagyunk így ezzel, ugye?

A legfontosabb ebben a kérdésben – az egészségen túl – az, hogy magunknak tetszünk-e vagy sem. Valószínű, aki extrém túlsúllyal is magabiztosan vonul a strandon bikiniben, ő tetszik magának, és nem zavarja a látvány. Az sem zavarja, hogy a körülötte lévők mit gondolnak róla. Összesúgnak, vagy sem, kinevetik vagy sem, tetszik-e vagy sem, nem érdekli. Ha őt nem zavarja, akkor minket miért zavar?

Szerintem a mérlegnek két oldala van.

Az egyikben a látvány, és a szépség, ami teljesen szubjektív, a másikban viszont az egészség, aminél nincs fontosabb szempont. Egy extrém kövér ember (és itt nem a csinosan kerek, telt formákról beszélek) egyértelműen nem tartozik az egészséges kategóriába. Az, hogy szép, vagy sem, szubjektív dolog. A strandon, és mellettünk az utcán vagy a munkahelyen is vannak a kövérek mellett soványak, kopaszok, tetováltak, kigyúrtak, rockerek, Barbie lányok, hosszú hajú férfiak, vagy kék hajú nők, ázsiaiak, vagy fekete bőrűek, fülcimpa karikás, orrpirszinges fazonok, fiatalok, idősek, kedvesek vagy morgósak… Ettől színes a világ.

Nagy hiba a külső miatt elítélni, és megalázóan beszélni bárkiről. Sokkal fontosabb lenne segíteni azoknak, akik szeretnének tenni a kövérségük ellen, de nem sikerül nekik. Én is a vizuális környezetszennyező kategória voltam a Toman Diet előtt. Mert hiába próbálkoztam, hiába akartam, nem sikerült. Feladva a harcot elfogadtam, hogy kövér maradok, így szeretnek, így kell elfogadnom magam. Ha nem jön szembe teljesen véletlenül a Toman Diet, a mai napig százhúsz (vagy még több) kilót nyom a mérleg. (Itt olvashattok róla, hogyan találkoztam a Toman Diettel).

Egy szó mint száz, nem ilyen egyszerű a kérdés, ahogy az ominózus celeb-cikk az „akarat”-ot nevezi kulcsnak, és ahogy egy ismerősömet idézve „Nem tetszik amit a tükörben látsz? Változtassál ne nyivákoljál”.

Egy megfelelő módszer nélkül, amiben fogták végig a kezemet, megtanítottak helyesen táplálkozni, az ízlésem (csokifüggőségem) figyelembevételével alakították ki a napi étrendemet, én sosem fogytam volna le. Nekem ez a Toman Diet rendszere volt. Ha Ti is elakadtatok, vagy nem akartok évekig kísérletezni, mint én tettem, jelentkezzetek be egy konzultációra. Ha rám hivatkoztok, a konzultáció ingyenes 😊

Puszi, Éva

Infrakerékpár

Infrabicikli