Egy csokifüggő naplója

Sikeres Toman Diet

1. rész – a nagy találkozás

„Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik…de remélem még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó” – Törőcsik Mari

Sziasztok, Éva vagyok. Csokifüggő…

Ez akár egy Anonim Csokifüggők Csoportjában elhangzott bemutatkozó is lehetne.
A mondat akár így is folytatódhatna: … „leszoktam az édességről és egy év alatt 35 kilót fogytam.”
Jól hangzik ugye?
Sajnos ez így nem teljesen igaz.

A valóság a következő: Éva vagyok, csokifüggő. Egy év alatt 35 kilót fogytam, úgy, hogy nem kellett lemondanom az édességről.
Így mindjárt felkapja a fejét az ember, ahogy én is felkaptam, amikor egy hasonló mondat hangzott el egy évvel ezelőtt, egy véletlen találkozásnak köszönhetően.
Elmesélem Nektek az egész sztorit.

Negyven elmúltam, kétgyermekes, dolgozó anyuka vagyok. Rohanó életmód, napi 8-10 óra irodai munka, hétvégente családnak, és a hobbimnak, a fotózásnak élek. Gyakran fényképezek plus size lányokat, asszonyokat, pontosan tudom milyen nehéz akár egy kis túlsúllyal is szépnek éreznie magát az embernek, főleg a kamera és villogó vakuk előtt.

Egy portré fotózás alkalmával találkoztam Nikivel. Korábban nem ismertem, akkor láttam először. Gyönyörű lány, vakító kék szemek, hófehér fogak, szupercsinos alak. Annyira szép volt… Én nagyon tudok örülni más sikerének, vagy szépségének, és nem félek ezt kimondani, így rögtön mondtam is neki, hogy mennyire sugárzóan szép.
Mire ő:

  • Hát, látnod kellett volna fél évvel ezelőtt, akkor még nagyon kövér voltam…

Persze, gondoltam, nálam biztos nem kövérebb. Gondoltam, a mondat folytatása majd az egyik szuper fogyi módszer lesz, egy azok közül, amikkel tíz éven át próbálkoztam, és nem fogytam semmit, vagy maximum néhány kiló le, dupla annyi vissza…
Szóval nem különösebben hatottak meg Niki szavai, folytattuk tovább a munkát.
Majd azt mondja:

  • Én sem hittem, hogy le tudok fogyni, mert pajzsmirigy problémáim vannak…

Hm, gondoltam, nekem is… De biztos jön majd a paleó, meg a vega, meg a fitnessguruk házhozszállítása. Gondoltam magamban, nekem már nem nagyon tud ez a szépséges és csoda kedves lány újat mondani. Túl vagyok mindenfajta diétán, sőt az akupunktúrán és a gasztro-pszichológuson is (ne nevessetek, van ilyen) 😊
Niki csak folytatta:

  • És hát, tudod csokifüggő is vagyok…

Na, ez volt az a pont, amikor visszakérdeztem:

  • Tényleg?! És milyen módszerrel fogytál le?

Mire ő valami számomra ismeretlen szót mondott: TOMÁN diéta. Nem is értettem. Milyen? Azt hittem ez valami új trendi mozaik szó, valaminek a rövidítése, vagy olyan fura valami, mint „ketogén” meg „vércsoportdiéta” meg „atkins” és a többi…

Már eleve izgalomba jöttem attól, hogy erről a „TOMÁN” valamiről még soha nem hallottam.

Visszakérdeztem:

  • Milyen diéta? TOMÁN? Az meg mi a csuda?
  • Tomán, mint Tomán Szabina.

Óh, akkor megértettem mi ez a szó, amit mondott, hisz Szabinát ismertem a médiából, sőt egyszer egy konferencián is találkoztam vele.

Niki annyit mondott: ebben a diétában nem kell lemondani a csokiról, az édes ízekről, és neki nagyon bejött. Azt mondta néhány hónap alatt nagyon látványosan lefogyott, és fél éve tartja a súlyát. Látván, hogy kételkedem, mutatott nekem a telefonján egy fotót a fogyása előtti korszakból. Nem hittem a szememnek.

Emlékszem, ez egy hétfői napon volt. Este kigugliztam ezt a „Tomán” diétát. Megnéztem a weblapot, Youtube interjúkat, és előtte-utána képeket a Facebookon. Alig vártam, hogy reggel legyen.

Kedden bejelentkeztem egy konzultációra, és szerdán belevágtam a diétába.

Higgyétek el, teljesen szkeptikus voltam. 99%-ig biztos voltam benne, hogy megint kidobok valamire egy csomó pénzt, ami nem fog működni. De meg kell próbálni, gondoltam. Hátha nem lesz igazam, és megtalálom a csoda módszert, ami működik…

Ez egy éve volt, 35 kilóval ezelőtt.

A következő blogbejegyzésben elmesélem Nektek, hogy mekkora túlsúllyal indultam, elmesélem a kezdeti nehézségeket, és hogy hogyan ismerkedtem meg egy tündéri lánnyal, Zsófival, aki a Toman Diet szakértőjeként azóta is fogja a kezem, és aki nélkül talán feladtam volna az egészet….

Puszi,

Éva